Már az első pillanatban, amikor a kezembe vettem Szöges Emese könyvét, beleszerettem. Először csak a szép, virágos borító, majd a fülszöveg és végül maga a történet is elvarázsolt.

A fiatal hercegnő, Johanna, a királyi palotába tart, hogy egybekeljen Darbiai Udóval. Az útját azonban zsiványok állják el, és a lány hirtelen arra eszmél, hogy fogollyá vált a tanyájukon. Egyedül Timar, az ifjú lókötő, az egyetlen, aki megszánja és a hercegnő segítségére siet. Egy meggondolatlan, de jó szándékú döntés után, menekülniük kell az őket üldöző zsiványok elől, ám ez nem minden! Az út hosszú a palotáig, ők pedig egyedül vannak, és csak egymásra támaszkodhatnak.

Mindenképpen meg kell említenem a könyv borítóját, mert nagy kedvencemmé vált! Remekül passzolt a történethez, elegáns és letisztult, nem bántja a szemet.

A történet elbűvölő, izgalmas, különleges és humoros volt. A fülszöveg alapján ugyan teljesen másra számítottam, de végül is örülök, hogy sikerült meglepnie az írónőnek. Nem egy tipikus hercegnős történet írt meg, hanem valami sokkal kedvesebbet és jobbat. Ötvözete volt a modern és a régi történeteknek, ami nekem kifejezetten tetszett. Kicsit visszarepített egy régebbi korba, de közben nem éreztem magam idegennek vagy távolinak az eseményektől és a karakterektől.

Eleinte picit zavart, hogy Timar akcentussal beszélt, de egyrészt hamar megszoktam, másrészt ettől valóságosabbá vált a karakter. Egy egyszerű zsivány fiúnak tűnt, mégis intelligens, gyors észjárású volt. Bátran szembe mert nézni a nehézségekkel, kitartó és védelmező volt. Emiatt vált számomra egy nagyon szeretetre és tiszteletre méltó lókötővé. Johanna karaktere folyamatosan meglepett. Szinte állandóan történtek vele „balesetek”, rengeteget nyafogott és sírt. Ennek ellenére mégsem vált idegesítővé vagy ellenszenvessé, sőt ezek miatt még inkább sajnáltam és szerettem őt. Nem igazán tudott semmit a világról, mégis remekül helytállt a váratlan és ismeretlen helyzetekben. Valahogyan kiegészítették egymást Timarral. Az útjuk során mindketten kiléptek a gyermekkorból és felnőttek.

A kapcsolatuk többször vidám, szomorú, néhol pedig megható és konfliktussal teli volt. Az írónő finoman építette fel a szerelmüket, ami szerintem nagyszerű volt. Nem éreztem se soknak, se kevésnek ezt a szálat.

Amikor a történet már egy kicsit kezdett ellaposodni, akkor jött az a váratlan fordulat, ami engem abszolút meglepett. Az időzítés remek volt, a csavar lenyűgöző és megdöbbentő.

Mindössze annyi problémám volt a történettel, hogy a lezárás nem volt eléggé kidolgozva. Csupán egy pár mondatos befejezést kapott, amitől egy kicsit illúzió rombolóvá vált a könyv.

Összességében nagyon tetszett a Lókötők és hazugok, nem csalódtam benne, sőt felülmúlta az elképzeléseimet! Azoknak ajánlom, akik szeretik a régi és a modern mesék ötvözetét, de közben egy kis humorra is vágynak.

Kiadó: Colorcom 
Kiadás éve: 2018

Megvásárolható: Könyvmogul.hu és Colorcom webshopjában

A cikk szerzője: Kapitány Csenge