Egy ifjú titán tollából

Vélemény - E.M. Miller: Az örökség

5_1.jpg

A könyv olvasása közben végig olyan érzésem volt, mintha már olvastam volna valahol valami ehhez hasonlót és igazából a végére rá is jöttem hol. Az egész történet olyan volt, mint az Alkonyat sorozat kissé összesűrített és leegyszerűsített változata. Ugyan nem minden tekintetben volt ugyanolyannak nevezhető a két sztori, de meglepően sok hasonlóságot lehetett felfedezni közöttük. Mindenesetre a könyv abszolút nem nyerte el a tetszésemet.

Julietta Speer egy frissen elvált, magabiztos, újságírónő, aki előszeretettel ír cikkeket vámpírokról. Egy napon váratlanul levelet kap egy számára eddig ismeretlen ügyvédi irodától, melyben az áll, hogy örökölt egy házat Magyarországon. Ami, még meglepőbb, hogy barátnőjével, Yvonettel, is ugyanez történik. Kíváncsian útnak indulnak, eközben mit sem sejtenek arról, hogy maga a gonosz hívta őket, hogy megbosszuljon egy 460 évvel ezelőtti gyilkosságot. Rejtett üzeneteket küld nekik, ezzel kikészíti és rettegésben tartja őket, a lányok pedig nyomozásba kezdenek. Szerencsére Julietta és Yvonette nincs egyedül, mert a vámpírtársadalom vezetője, Morpheus és a két lány családja óvja őket, miközben féltve őrzik titkukat egy rég elfeledett legendáról és egy jóslatról, melyre lassan fény derül. A lányoknak hirtelen minden világos lesz, össze kell fogniuk ahhoz, hogy közösen elpusztítsák a gonoszt és rácáfoljanak a mesének hitt valóságra.

Annak ellenére, hogy szerintem kicsit sablonos és valamennyire már ismerős a történet, rengeteg más, jó és új dolgot véltem felfedezni a könyvben. Az első például a főszereplő volt. Julietta nem egy fiatal tinédzser volt, hanem egy felnőtt, érett nő, aki mellesleg férjnél volt. Ez nekem kifejezetten azért tetszett, mert manapság a legtöbb könyvben a hős tinikről lehet olvasni, ezért néha nem árt egy kis változatosság. A többi karakter is jól lett felépítve, mindenkinek saját egyénisége volt, nem tudta rögtön mindenki, hogy mikor mi a teendő, ellentétben a legtöbb filmmel és könyvvel. Valamint szerintem a történet maga is tele volt fordulatokkal, váratlan meglepetésekkel.

Az viszont nem tetszett, hogy igazából a főszereplő elég közömbösen vette azt, hogy hirtelen örökölt egy házat és egy tucat vámpír, illetve vérfarkas társaságába keveredett. Nem követelt válaszokat és cseppet sem volt meglepődve szinte semmin. Teljesen nyugodt és higgadt maradt végig, pedig nem kevés veszélyes és hátborzongató esemény történt vele. Nekem ettől néha idegenné vált, attól függetlenül, hogy kedveltem a karakterét. A szerelmi szál is túl gyors volt. Bár tudtommal nem vagyok vámpír, így nincs sok fogalmam az érzelmeikkel kapcsolatban, emiatt elképzelhető, hogy náluk egy szempillantás alatt szerelembe lehet esni, de valahogy mégsem illett bele a képbe ez a románc. A legjobban viszont az idegesített, hogy szinte mindig mindenhol mindenki elájult. Egy fejezetet nem lehetett végigolvasni anélkül, hogy valaki el ne veszítette volna az eszméletét. Ez nekem nagyon természetellenesnek hatott.

Viszont sajnos voltak más problémáim is, amik eléggé élvezhetetlenné tették számomra az olvasást, mint például a helyesírási és gépelési hibák. Majdnem minden oldalon volt valami gikszer a betűkkel, illetve a mondatokkal. Ugyan ki lehetett következtetni, mégis mi volt az eredeti szándéka az írónak, de úgy gondolom ilyen hibák nem megengedhetőek egy könyvben, amiért az olvasók fizetnek. Ami még zavaró volt, hogy sokszor a gondolatok és kimondott szavak egymás után következtek, anélkül, hogy az író jelölte volna ezeket. Valamint sokszor nem volt összeegyeztetve a beszélő száma és személye az igével.

Nem tudom azt mondani, hogy elnyerte a tetszésemet ez a könyv, pedig alapjában véve nem is annyira a történettel volt bajom, hanem a leírásával. Egy picivel több odafigyelést igényelt volna. Mindezek mellett, akik szeretik a vámpíros, Alkonyat sorozathoz hasonlító sztorikat, esetleg elegük van abból, hogy minden könyvben mindent a tinédzserek oldanak meg, azoknak bátran ajánlom Az örökséget.

Kiadó: Colorcom Media

Kiadás éve: 2017

Megvásárolható a KönyvMogul webáruházban.

A cikk szerzője: Kapitány Csenge