Roppantul örülök, hogy elolvastam ezt a kis novelláskötetet. Eleinte kicsit tartottam tőle, mert úgy gondoltam, a rövid, csak néhány oldalas történetek nem igazán az én ízlésemhez passzolnak. Mindenesetre ezzel a könyvvel kapcsolatban tévedtem, mégpedig elég nagyot.

Az írónő novelláival egy olyan világba kalauzolja az olvasót, amiben mindannyian élünk és mégis másképpen látjuk. Életek, kalandok, utazások sorait fedezhetjük fel, melyek olykor szomorúak, máskor vidámak, elgondolkodtatnak, esetleg csak megnevettetnek. Egy kicsit kiléphetünk a saját mindennapjainkból, hogy valaki máséba csöppenjünk és talán még önmagunkra is ismerhetünk egy- kettőben. Ilyen történeteket kíván nekünk bemutatni a Levendulaméz.

A könyv olvasása közben több mindenre is rájöttem, tanultam belőle és elgondolkodtatott. Elsősorban, véleményem szerint, egy nagyon reális, mégis elragadó képet mutattak be ezek a rövid kis történetek az életről, a mindennapokról. Valamelyik elszomorított, valamelyik felvidított, illetve, ha nem is mindig tudtam azonosulni az eseményekkel, akkor is csak úgy jó érzéssel töltött el fellapozni a könyvet és elolvasni egy rövid kis novellát. Könnyed és lendületes volt, egy bánatos történetet, egy boldogabb követett, emiatt végig egyensúlyban maradt minden.

Tetszett, hogy minden egyes novellát, akár a valóságba is bele tudnám helyezni, nem elvont cselekményekkel lettek tele pakolva. Nem mellesleg olvasás közben valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva végig azt éreztem, mintha nyár lenne vagy legalábbis sütne a nap (egyébként, ha kinéztem az ablakon csak egy ködbe burkolózott tájat láttam és még a meleg szobából is éreztem, hogy a hőmérséklet jócskán fagypont alatti). Jól esett a hideg, téli időben egy ilyen nyáriasnak ható olvasmány.

Egyetlen nagyobb problémám volt, mégpedig az, hogy egy-két novella nekem túl rövidre sikeredett. Úgy értem pár oldal alatt nem ismertem ki magam néhányuknál, nem tudtam kik a szereplők vagy éppen mégis mi közük egymáshoz, illetve sokuknál a befejezés is nyitva maradt. Ez lehet direkt volt, viszont mivel nincs folytatásuk, olyan félkésznek hatottak.

Illetve a könyv körülbelül kétharmadánál olvashatunk egy szótárt, ami nagy segítségünkre lehet az azt követő novellákhoz, mert sok olasz kifejezést tartalmaznak. Meg kellett volna cserélni a két nyelv sorrendjét, először az olaszt és aztán a magyart mellé írni, mert így nem kevés időt töltöttem azzal, hogy megtaláljam mindnek a jelentését.

Összeségében viszont elnyerte a tetszésemet és melegen ajánlom mindenkinek, akinek jól esne egy kis feltöltődés és könnyed olvasmányra vágyik. A Levendulaméz tökéletes erre a szerepre, nemcsak télen, hanem egész évben.

Kiadás éve: 2016

Kiadó: SZOLKER Bt.

Megvásárolható: A KönyvMogul webáruházban

A cikk szerzője: Kapitány Csenge