Egy ifjú titán tollából

Vélemény - Krencz Nóra: A hordozó

14_1.jpg

Felülmúlta az elképzeléseimet ez a könyv, elnyerte a tetszésemet, viszont mégsem érintett meg annyira, hogy napok múlva is a történet körül forogjanak a gondolataim. Mindenesetre egyszer elolvasni abszolút megérte.

Az egyszerű favágó Fabyen börtönbe kerül miután a faluja porig égett. Úgy érzi nincs semmi esély a kijutásra, amikor találkozik a különös és mágikus erővel bíró Shinával és szinte azonnal beleszeret. A lány képességeinek köszönhetően hamar kiszabadulnak a rácsok mögül, Fabyent viszont nem hagyja nyugodni kíváncsisága, így Shina heves ellenkezése ellenére is vele tart. Megismerkedik Corinnával és Flannával, a lány testvéreivel, valamint a mogorva Gerrel, aki nem nézi jó szemmel a férfi csatlakozását. Fabyen hamar rádöbben, hogy ahhoz, hogy meg tudja fejteni az igazságot, sok próbatételt és küzdelmet kell kiállnia. De őt ez cseppet sem rettenti meg.

A történet már az elejétől kezdve magával ragadott és lebilincselt. Az események pörögtek, de közben követhetőek maradtak, majdnem minden felmerülő kérdés meg lett válaszolva a könyv végére. A kitalált világ, amiben a cselekmény játszódott nem volt túlságosan elvont, nem ment át nagyon fantasy-be, hanem egy utópisztikus, kissé történelmi, korábbi környezetet tudtam elképzelni. Bár nem sokat tudtam meg erről a világról, de nem is baj. Valahogy engem nem foglalkoztattak a részletei, sokkal inkább olyan dolgok érdekeltek, amik viszont sajnos nem derültek ki. Például az egész varázslás és mágia eredete kicsit kesze-kusza volt. Kíváncsi lettem volna rá, vajon a királynő, hogyan szerezte az erejét. A vége felé ugyan tett az írónő említést erről, viszont pont akkor, amikor minden más mellett ez a dolog eltörpült. Bár lehet ezt direkt szerette volna így a szerző.

Nagyon tetszett, hogy több szemszögből is követhettük a történéseket, mert így mindegyik eseményre, szereplőre elég idő jutott és egyik sem lett túl ragozva. Viszont a karakterek a kb. 400 oldal alatt elég erőteljesen megváltoztak, kivéve Fabyent, aki már a legelején egy új életet kezdett el és a végén is azt folytatta. Főleg a lányokon éreztem ezt és egyedül Flannáról tudom azt mondani, hogy pozitívan. Ő volt a kedvencem és vele tudtam a legtöbb mindenben egyetérteni is. Corinna és Shina ugyan érthető okokból lettek valaki mássá, nekem mégis kevésbé voltak szerethetők a könyv végére. Az utolsó oldalakat olvasva kissé úgy éreztem, mintha nem is ugyanaz a történet lenne, mint amit elkezdtem.

Fabyenre visszatérve, kiválónak tartottam azt, hogy nem vesztette el emberi mivoltát a történések alatt. Nem lett különleges, vagy mágikus hatalommal rendelkező (illetve igen, de az nem befolyásolta őt magát), hanem egyszerű maradt és jelentéktelennek tűnő tetteket vitt véghez. Azok a jelentéktelen tettek viszont igenis sokat számítottak, nélküle az egész szereplő gárda semmire sem ment volna. Véleményem szerint pont így vált hőssé. Ez kifejezetten elvarázsolt a könyvben.

Az egyetlen problémám az volt, hogy az egész elég kiszámítható volt. Természetesen mivel tele volt fordulatokkal, nem tudtam mindegyiket előre megmondani, de több nagyobb csavarra is rájöttem viszonylag az elején. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy néhol sablonosan volt felvezetve egy-két történés és nem ért meglepetés ott, ahol kellett volna.

Összeségében mindenkinek tudom ajánlani ezt a könyvet, ha valaki valami könnyedebb és lendületes olvasmányra vágyik. A mágiát, a varázsvilág és fantasy kedvelőknek különösen élvezetes lehet. Úgy tudom folytatása is van a történetnek, amit mindenképpen el szeretnék olvasni.

Kiadó: Mogul Kiadó

Kiadás éve: 2019

Megvásárolható: A KönyvMogul webáruházban

A cikket írta: Kapitány Csenge