(Szerkesztői előszó: Az alábbi interjú hetekkel ezelőtt készült. Azóta sajnos biztossá vált, hogy a Könyvfesztivál bizonytalan időre elhalasztásra kerül, de az interjút változtatás nélkül közöljük. Legfrissebb információink szerint az interjúban szereplő könyv, a "Hetedhét birodalom" új megjelenési időpontja: 2020.06.04. A könyv a megjelenésig kedvezményesen előrendelhető a Könyvmogul.hu webáruházban.)

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...Így szerepel a mesék végén, ugye? Nos, nem mindenki gondolja így! Akadnak olyanok is, akik a saját szájízük szerint folytatják a történetet. Még akkor is, ha Hófehérkéről van szó. Így volt ezzel L.J. Wesley is, aki Hetedhét birodalmon át vezeti a hercegnő útjait.

Épp a Könyvfesztiválra érkezik legújabb könyved, a „Hetedhét birodalom”, ami egy közismert mese, a Hófehérke történetét regéli tovább. Vagyis azt, hogyan él Hófehérke a herceggel, miután kimondták a boldogító igent. Szerinted miért van az, hogy senki nem gondol arra, mi történik az „itt a vége, fuss el véle” után?

A legtöbbek fejében Hófehérke, és a többi, egyszerű mese. Éppen ezért elvárt, hogy boldog befejezése legyen, hisz’ nem akarják, hogy a gyerekek problémákról és nehézségekről halljanak, miután a fő konfliktus megoldódott. Éppen ezért inkább nem gondolnak bele, hogy pl. Hófehérke éppen csak felébredt, és már férjhez is ment, vagy mondjuk, hogy Piroskának nem kellene-e egy pszichológus segítsége, miután élve felfalták. Egyébként, foglalkoztak már mások is a mesehősök utóéletével, két novellás kötet is megjelent ebben a témában, de én úgy éreztem, hogy nem igazán azt a részt fogták meg benne, amitől tényleg érdekes lesz a téma.

A következő kérdésért bocsánatot kérünk, de ezt a kis csipkelődést talán elnézed nekünk. Tehát, férfiként mesehősökhöz „nyúltál”. Egyáltalán honnan jött az ötlet? Szoktál meséket nézni, és úgy gondoltad, ez így neked túl sablonos? 

Persze, hogy szoktam meséket nézni, én speciel nagyon szeretem a meséket. Az ötlet viszont nem így jött. Nagyjából másfél, két éve beszélgettem M. G. Brownnal, egy cikk kapcsán, amiben azt mutatták, hogy milyenek lennének a régi mesehősök, ha ma élnének. Ekkor említettem meg neki, hogy Hófehérke sztorijában azért van bőven kiaknázatlan potenciál, és gyorsan össze is tettem egy nagyjából oldalnyi szöveget, ami ma már a Hetedhét Birodalom prológusának az alapját adja.

Hófehérke történetének a gyökere a Grimm testvérek mesegyűjteményéből ered. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a ma ismert mese kellemes bája, megjósolható boldog befejezése köszönőviszonyban sincs az eredeti történettel, amiben nem mindenki kedves, és nem is biztos a happy end. Írás közben eszedbe jutott, hogy az általad képviselt irány a Grimm fivérek féle verziót eleveníti meg?

Sokkal közelebb áll az én verzióm az eredeti verzióhoz, mint ahhoz, amit a legtöbben manapság ismernek. Ez teljesen tudatos volt, nem egy habos-babos, romantikus történetet akartam megírni. A szerkesztőmmel igyekeztünk minden esetleges Disney hatást kiirtani a könyvből, mert ez most véletlenül sem egy tündérmese.

Az előbbi kérdésből az olvasók már leszűrhették, hogy te bizony nem könnyű utat adsz Hófehérkének. A története lehet, hogy meseszerűen kezdődik, de hogy a te fejedben nem mesésen folytatódik, az is biztos. Ez azt jelenti, hogy te így képzeled a való világot? Nincs helye benne a mesének? A mesehősöknek is a kemény valóság jár?

Ahogy Rocky Balboa is mondta, az élet nem csak napfény és szivárvány. Mindenkinek meg kell küzdenie a mindennapokkal, azután is, hogy elérte a céljait. A mesékben, miután megoldódott a konfliktus, jött a házasság, és onnantól boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Az élet viszont nem így működik, a mesehősöknek sem.

Mit gondolsz, az olvasóközönség, hogy fogja fogadni, hogy így kicsavarod az egyik legkedveltebb hercegnő életútját? Nem félsz tőle, hogy sajátos látásmódoddal fellázítod magad ellen a meserajongókat?

Nem tartok tőle. Manapság elég sok retelling regény jelenik meg, bár Hófehérkéről még pont nem találtam. Az esetek nagy részében viszont ezek űberromantikus történetek, amik úgyis boldogan végződnek, ráadásul a legtöbb esetben csak egy nagyon alapot kapnak a meséből. Szerintem üdítően fog hatni, hogy a változatosság kedvéért más irányt vesz a történet.

Eddig megjelent köteteid átlagosan 180-220 oldal körül jártak. Elmondhatjuk tehát, hogy viszonylag rövid történeteket szoktál írni. A Hetedhét birodalom azonban ebből a szempontból is más lett. Mennyire volt nehéz kilépni a rövid történetek nyújtotta komfortzónából?

Nagyon nehéz. A Hetedhét birodalom egy fantasy történet lett, tehát alapvetően igényli, hogy mélyebben belemenjek dolgokba, hisz’ itt szükséges, hogy az ember oda tudja képzelni magát a helyszínre. Ráadásul, kutatómunkát is többet kellett végeznem. A legtöbb történet olyan összecsapásokat mutat a harcmezőn, aminek a valósághoz semmi köze, én viszont igyekeztem úgy megírni, hogy bár izgalmas, mégis a lehetőségekhez képest valósághű legyen. Remélhetőleg sikerült.

Egy mesét tehát átalakítottál a saját ízlésed szerint. Várható esetleg, hogy a többi mesebeli hercegnő is megkapja a magáét tőled?

Ha a szerkesztőmön múlik, akkor igen, ugyanis már kijelentette, hogy addig fog piszkálni, amíg meg nem írom a spin-off sztorikat, amikről beszéltem vele. Vannak ötleteim rá, hogy miként keseríthetném meg a többi hercegnő életét is, ha az embereknek tetszik a Hetedhét Birodalom, akkor szinte biztos, hogy érkezni fog más történet is ebből a világból.

Köszönjük szépen az interjút, mi már nagyon várjuk a könyvet!

A Hetedhét birodalom előrendelhető a KönyvMogul webáruházban! Megjelenés: 2020.06.04.

Az interjút készítette: az Imádom a könyveket