Őszinte csalódottsággal fejeztem be ezt a könyvet, amit egyébként pár óra alatt ki is olvastam. Kicsit reméltem, hogy valami Jane Austen regényhez hasonlíthatom, de egyáltalán nem így történt.

A fiatal Gwendolynt 12, kolostorban töltött év után édesanyja hazarendeli, anyagi gondok miatt. A lány hazatérve nemcsak a megüresedett házat találja, hanem az ezernyi titkot rejtő múltat is. Ahogyan telnek a napok, úgy fedezi fel a rég rejtegetett dolgokat és úgy döbben rá, mennyire keveset is tud az általa elképzelt világról. Naplóját követve tudjuk meg mi is Gwendolynnel együtt a Manor House titkait.

Az első gondolatom az volt, miután letettem a könyvet, hogy túl rövid volt. Emiatt kicsit összecsapottnak éreztem az egészet. A lánnyal jóformán semmi nem történt, vagy ha mégis, azt nem írja le a naplójába. Több szálat is elkezd az írónő, de végül egyiket sem fejezi be. Ilyen például a testvér, Camelia, története. Nem feltétlen az ő sorsára voltam kíváncsi, hanem hogy hogyan alakul kettejük kapcsolata, miután egymásra találtak. Viszont mindössze néhány levélváltásról és titkos találkozásról esik szó szűkszavúan. Véleményem szerint ezt jobban ki lehetett volna fejteni.

Mr. Hartley és Gwendolyn kapcsolata is egészen különös volt. Én nem éreztem, hogy a lány annyira oda lenne ezért a férfiért, mert igazán nem is beszélgettek, néhányszor találkoztak, aztán ennyi. Ha Gwendolyn menthetetlenül szerelmes lett volna belé, sokkal hitelesebb lett volna ezzel együtt a fájdalma is. Így csak egy felületes viszonyt mutatott be a könyv.

Úgy gondolom, hogy ez a jelen és a múlt között való ugrálás nem igazán jött át ebben a történetben. Inkább csak még érthetetlenebb volt, mert nem tudtam, miért is olvassa vissza az évekkel ezelőtt írt naplóját, másrészt már előre lelőtt rengeteg dolgot. Például Tomot, akivel a kapcsolata még gyorsabban lezajlott, mint Mr. Hartley-val. Innen is hiányzott az a menthetetlen szerelem és szenvedés, hogy valószínűleg sosem lehetnek együtt. Egyszerűen túl könnyen ment minden.

Végül pedig a „nagy titok”, amit egyébként nem értettem miért nem lehetett elmondani, illetve miért tett tönkre egy egész családot, de a lényeg az, hogy ez is gyorsan le lett zavarva. Nem voltak nagy drámák, inkább már csak beletörődések. Emiatt pedig az egész könyv unalmas volt. A „fordulat” szintén nem lett kidolgozva, csak mellékesen említi meg az írónő.

Összeségében, nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a könyv. Maga a kor, amiben játszódott volt egyedül a kedvencem. Viszont ajánlom azoknak, akik szeretik a Jane Austen féle történeteket, mégis azokat hosszúnak találják és drámainak, mert ez egy rövidebb változatot kínál.

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Szolker Bt

Megvásárolható: A KönyvMogul webáruházban

A cikk szerzője: Kapitány Csenge