Mivel egész életemben az irodalom világával foglalkoztam, újra és újra elém került a nagy kérdés: vajon a kötelező olvasmányok jelenlegi listája hasznos vagy káros a diákokra nézve? Rengeteg véleményt hallottam ez ügyben, tanárokét, szülőkét, diákokét, írókét és átlagemberekét is, és az érveik, ellenérveik segítségével, valamint a saját tapasztalataim alapján igyekeztem kialakítani a saját véleményemet a témában.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert már apró gyermekként megszerettette velem a könyveket és az olvasást az édesanyám és a dédnagymamám. Épp ezért, amikor általános iskolába kerültem, hiába kellett olyan könyveket elolvasnom, amiket nem értettem, nem éreztem át, untam, velem már nem tudták megutáltatni az olvasást.

Ám ezzel sajnos a többség nem így van. A gyerekek nagy része általános iskolában tanul meg olvasni, és az első saját könyvélményeit a kötelező olvasmányok adják. Vagyis ezeknek kéne velük megszerettetni az olvasást. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy ehelyett inkább elriasztják őket a könyvektől.

SAJÁT TAPASZTALATOK ÉS EGY KÜLÖNLEGES PROJEKT

Hiába imádtam olvasni már háromévesen, általános iskolába kerülve, én is megküzdöttem a kötelező olvasmányokkal. A legtöbbet fiúsnak tartottam, nem volt még meg a megfelelő történelmi hátterem és egyéb tudásom ahhoz, hogy megértsem a történetüket és átérezzem a karakterek érzéseit. Soknak a nyelvezete is nehéznek bizonyult, tele voltak idegen (latin, török, német) kifejezésekkel, szavakkal, és túl cirkalmas volt a stílusuk egy tíz-tizennégy éves diák számára. Sokáig azt gondoltam, azért nem tetszettek ezek a történeteket, mert rosszak, hiszen én imádok olvasni, egy könyv számomra csak akkor lehet pocsék, ha tényleg pocsék.

Aztán felnőve természetesen meginogtam ebben a hitemben. Főképp azért, mert az egyetemen, magyar szakon, pedagógiai képzésen előkerültek más érvek is, amik miatt ezek a könyvek még egy az olvasást szerető fiatalnak is nehézséget okozhatnak.

Épp ezért, jutott eszembe egy érdekes kísérlet: felnőtt fejjel újra előveszem a kötelező olvasmányokat, és szép sorban kiolvasom őket. Kíváncsi voltam: vajon most is unom őket? Megértem a történetüket? Át tudom érezni a karakterek motivációit, érzéseit? Magával tud ragadni a cselekmény?

Bár a kísérletnek még csak az elején tartok, konkrétan a harmadik kötelező olvasmánynál, a tapasztalataim egyelőre igazán pozitívak.

AZ UNALOMFAKTOR

A korábbi korokban játszódó regények leírásait gyerekként halálosan unalmasnak és érthetetlennek tartottam. Ezért is lepett meg, hogy most, újraolvasva őket képesek voltak megfogni, és ami szörnyen fontos, megértettem őket. Emlékszem például, hogy gyerekként az Egri csillagok olvasásakor még nem tanultunk történelemből az adott korszakról, amelyben a regény játszódik. Így fogalmam sem volt róla, kik a törökök, mit akarnak, nem ismertem a török szavakat, rangokat, szokásokat, és amikor hosszabb leírásokat kaptam róluk, épphogy csak nem aludtam el rajta. Felnőttként viszont, hogy már megvolt a megfelelő háttértudásom, szinte láttam magam előtt mindazt, amit az igazán érzékletes és izgalmas leírásokban olvastam, és a korábbi tapasztalataimmal ellentétben, igazán élveztem ezeket a részeket.

A TÖRTÉNET ÁTÉRZÉSE ÉS A KARAKTEREK MEGÉRTÉSE

Gyerekként a régi korokhoz tartozó karakterek viselkedését, személyiségét, motivációit sem értettem, lévén akkoriban még arról sem tanultam, hogyan éltek az akkori emberek, hogyan működött a társadalmuk, milyen szabályok vonatkoztak a férfiakra és milyenek a nőkre. Az iskola egyszerűen nem biztosította azt a szükséges háttértudást, ami bekapcsolva a fantáziámat segíthetett volna, hogy beleképzeljem magam a karakterek helyébe, és átérezzem, amit ők éreznek. Ha egy adott világ működéséről semmit sem tudsz, akkor nehezen értheted meg, főképp gyerekként, amikor még a saját világodat is épphogy csak kezded megismerni.

Idősebb korban az ember már tudja, hogyan éltek adott korokban az emberek, így nemcsak az alapján szemlél egy karaktert, hogy mit tud a saját, jelenlegi világáról, hanem az alapján is, hogy mit tud arról az adott korról, amiben a regény cselekménye játszódik. Történelmi háttértudással már el tudja képzelni, hogy adott karakterek miért cselekednek teljesen másképp, mint ahogyan egy mai ember cselekedne. A fantáziája segítségével át tudja olvasás közben helyezni a saját lelkét és tudatát egy másik korba, ám ehhez az alapokat az ismeretei adják. Ezáltal képes megkedvelni, megérteni a karaktereket.

A LEGNAGYOBB PROBLÉMA

Egyelőre azt a következtetést vontam le az eddigi tapasztalataimból, beszélgetéseimből és a kísérletemből, hogy a kötelező olvasmányok nagy része igenis jó. Nem mindegyik, de a többségük.

A probléma annyi, hogy nem a megfelelő életkorban adjuk őket a gyerekek kezébe. Először olyan könyvekkel kéne megszerettetni velük az olvasást, amelyek nekik szólnak, amelyeket értenek, át tudnak érezni. Úgy vélem, mivel minden gyerek más és más, eleinte választási lehetőséget is kéne adni nekik. Legyen egy könyvlista, amelyről ők maguk választhatják ki azokat a könyveket, amelyek érdeklik őket, és ez a könyvlista mutassa a lehető legvegyesebb képet.

Mi felnőttek sem szeretjük, ha valami kötelező, miért hisszük azt, hogy ezzel a gyerekek másképp vannak? Én például sokszor voltam úgy, főképp gimiben, hogy egy kötelező olvasmány tetszett, de képtelen voltam igazán élvezni, mert határidőre kellett olvasni, közben arra gondoltam, hogy hamarosan dolgozatot írunk majd belőle, és akkor is kézbe kellett vennem, amikor épp máshoz lett volna kedvem, mert muszáj volt időben kiolvasnom. Ezzel szemben, amikor később magamtól vettem elő ugyanazt a könyvet, és saját döntés alapján álltam neki olvasni, igazán ki tudtam élvezni a jó történet nyújtotta élményt.

Az is fontos, hogy mielőtt elolvastatnánk egy könyvet a gyerekekkel, átadjuk nekik azt a háttértudást, ami a könyv megértéséhez, átérzéséhez kell. Amíg az adott korszakról semmit sem tudnak, addig nagyon nehéz megérteniük és megszeretniük mind a történetet, mind a karaktereket.

Vagyis bár a kötelező olvasmányok listáján szereplő könyvek nagy része valóban értékes és jó, mégis úgy vélem, alapos megreformálásra szorul maga a lista. Oda kéne figyelni arra, hogy csak akkor tegyünk kötelezővé egy olvasmányt, ha az adott gyerek már elég érett és képzett hozzá lelkileg és szellemileg is, és akkor sem ártana figyelembe venni az egyéni igényeket és tulajdonságokat. Hiszen csak úgy lehet valakiből könyvszerető fiatal és felnőtt, ha nem utáltatják meg vele már gyerekkorában az olvasást.

A cikket írta: Hujder Adrienn (Spirit Bliss)