Jandácsik Pál- Állatok maszkabálja

Csütörtöki könyvajánló

Emberi állatok, állati emberek

konyvajanlok_5.jpg

A furry műfaja sokak számára újdonság lehet, mivel Magyarországon kevésbé elterjedt, mint mondjuk az USA-ban vagy Japánban. A leghíresebb szépirodalmi regény, amelyet talán mindenki ismer, és ide sorolhatunk, Orwell Állatfarmja, amelyben a főszereplők olyan állatok, akik emberi tulajdonságokkal bírnak. Jandácsik Pál regénye is emberien viselkedő állatokról szól, és bár sokan a furry krimi műfajába teszik, én mindenképpen hozzátenném a thriller kategóriát is a pontos besoroláshoz.

A történet egy sorozatgyilkosról szól, aki megöli és megnyúzza az áldozatait, és szerepel benne egy rendőr is, Cesar Darlington, németjuhász nyomozó, aki megpróbálja felderíteni a bűntényeket, vagyis az alapja valóban krimi. A hangsúly mégsem erre a szálra kerül végül, hanem magukra a gyilkosságokra, a pszichológiai nyomásra, amit az okoz, ha összezárnak egy sorozatgyilkossal egy nagy házban, de fogalmad sincs róla, hogy a rengeteg körülötted lévő állat közül kitől is kell félned.

Miközben az ember ezt a regényt olvassa, ugyanazt érzi, amit tinédzserként, amikor leült egy-egy minőségi horror vagy thriller elé. A pulzusa megugrik, a gyomra összeszorul, és csak igen nehezen kapcsolja le a villanyt lefekvéskor. Szóval tökéletes nosztalgiát nyújt ez a könyv annak, aki horrorokon és thrillereken nevelkedett, és kedveli az intelligens módon megírt vérengzést meg a rettegést.

Ha valaki azt gondolná, hogy a regény lényegében egy átlagos thriller-krimi keverék, amelyben akár emberekre is cserélhetnék a karaktereket, semmi sem változna, nagyon téved. Bár az állati karakterek alapvetően emberi tulajdonságokkal lettek felruházva, mindegyikük megtartotta a saját állati tulajdonságait is. Vagyis egyszerre lehet bennük felfedezni állati valójukat és a mi emberi természetünk fénnyel teli és sötét oldalát.

Természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a sztoriból, hogy hol oldja, hol fokozza a feszültséget, és az olvasó tudjon kikért izgulni. Arthur, a róka és Christie, a fekete párduc kapcsolata előhozza a családon belüli erőszak és a rasszizmus témáját is kicsit. Ugyanis a társadalom szemében egy olyan nagymacskának, mint Christie nem lenne szabad egy „gyenge”, hétköznapi rókával kapcsolatba lépnie. Az olvasó könnyedén meg tudja kedvelni ezt a párost, és tövig rágja a körmét miattuk, nehogy bajuk essen.

Mert ez a regény nem egy rózsaszín szappanopera, ahol még a halottakat is vissza tudják hozni egy csavarral. Itt az állatok valóban hullnak, mint a legyek, a történet vége pedig koránt sem sablonos. Nemsokára pedig jön a történet folytatása is, így ha valakit beszippantott az első könyv, nem kell végleg búcsút vennie a történettől.

 A cikket írta: Hujder Adrienn (Spirit Bliss)

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.