A novellákat tartalmazó könyv egy igen ötletgazdag külsőbe lett belebújtatva. Bár témájukat tekintve inkább anekdotákra és humoros történetekre különítené el az ember az olvasottakat, az író azonban nem elégszik meg a hétköznapival, hanem csavar rajta egyet. Már a címmel felkészíti az olvasót valami különlegesre, azonban csak a tartalomjegyzék tájékán esik le a tantusz. Ez tényleg vacsora lesz, hiszen étlap ötlik a szemünk elé.

Ha kényelmesen elhelyezkedtünk a vacsorához, akkor két előétel közül választhatunk. Meztéblábas emlékek és A Kúltúr. Az író átszellemülve adja vissza a múlt cselekményeit, a falusi élet tyúkól szagú napjait, a lassan csordogáló időt, s az egymásnak köszönő embereket. Sokunk számára ismerősek lesznek a humorral vegyített leírások, az utca, az illatok, az állatok és maga a kor. Ha belegondolunk, hogy a mai rohanó világban mennyi mindent szeretnénk megcsinálni, amelyek közül alig jut valamire idő, könnyen megeshet, hogy visszasírjuk a fejünk felett elszáguldott éveket.

Az előétel megtölti az olvasót valamiféle lágyan felbuggyanó szeretettel, ami szép fokozatos végigkúszik a talpunktól kezdve a hajunk száláig (na jó, némelyek esetében a fejük tetejéig).

Miután az olvasó kellemesen falatozgatott a múlt asztaláról, laza mozdulattal leszedik előle a terítőt és valami újat, valami vagányt helyeznek elé. A főételek, ahogy az egy étteremben is lenni szokott, elfoglalják a könyv legnagyobb részét. Itt találkozol a címadó novellával, amit csak akkor ajánlok elolvasni, ha éppen jól vagy lakva, ugyanis szó szerinti egy olasz étteremről szól, amit a szájban történő ízrobbanások kísérnek. Korgó gyomorral tényleg nem ajánlott!

Ezután megismerkedhetünk a három majom történetével, a nem hall, nem lát, nem beszél világnézet alapjaival. Ha tovább lapozunk, segíthetünk a szomszédoknak elfogni egy tolvajt, akiről később kiderül, hogy éppen a saját földjén jutott eszébe lámpafénynél kóborolni. Természetesen a nevén levő kertjében, de akinek nem jut házőrző kutya, annak még mindig jól jöhetnek az ilyen szemfüles szomszédok.

Ezután egy csipetnyi romantika következik, és egy kis Nagykanizsai városnézés, majd a háziasszonyok kedvence, a takarítás.

Főételről főételre falatozunk, csipegetünk a finomságok közül. Egyik sem túl hoszú, nem fogja semmi megülni a gyomrunkat, ráadásul a választék is dícsérendő. Vannak lassabban emészthető falatok, vannak humoros ízűek, s vannak savanykásak is, amik még egy-egy könnycseppet is kifacsarnak belőlünk.

Belesünk az IKEA-ba, ahol nyomon követhetjük a 32 darab szekrény rejtélyes sétáját. Az írónő elmondása alapján jól bezabálunk egy kínaiban. Szó mi szó, a történetek csak gyűlnek, a hasunk már fáj a nevetéstől, úgyhogy aki kíváncsi a többi főételre, annak ajánlom, hogy rendelje meg ezt a vacsorát.

Most már dugig a has, csak a szemünk kíván tovább falatozni, s alig tudunk dönteni a desszertek közül. Mert valljuk be, az éttermekbe a desszertért megy az ember. Hat féle édesség közül választhatunk, s mind a hat tisztességesen zárja a kötetet. Személyes kedvencem a (sajttorta).

”Hogyan védekezzünk a betörés ellen?’. Na, ott olyanokat kacagtam, hogy nem bírtam tovább visszatartani az étlap mellé rendelt frissítőmet. Ahogy az írónő is megmondja a tutit: „személyes birtokunk csak akkor van biztonságban, ha nincs is ilyenünk…”.

Erről eszembe jutott szegény apósom, akihez betörtek és elvitték az újonnan vásárolt 52 colos tévéjét, azonban a méregdrága óragyűjteményét nem vették észre, úgyhogy kinek mi az érték... Ezzel ellentétben ez a könyv nyújt valami megfoghatatlant, valami kulturális feltöltődést, valami szellemi kikapcsolódást. Könnyed, de van mondanivalója, könnyen csúszik, de jóllakat, kecsesen a kezedbe illik, s részedet képezi. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami egy remek könyvet jellemezhet.

Bon apetit!

A cikket írta: Diana Soto

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.