"Már elhiszem, hogy amit elérek, azt megérdemlem"

Interjú - Krencz Nóra

1_1.jpg

A „Milyen újdonságokat ad 2021 a könyves világnak” interjúsorozat második részében egy olyan írónőt kerestem meg a kérdéseimmel, aki szembetűnő átváltozáson esett át az elmúlt időszakban, és amennyire megtudtam, íróként is egy teljesen új oldalát kívánja megmutatni az olvasóközönségnek. Ő Krencz Nóra, aki ebben az évben friss lendülettel veti bele magát a könyvkiadásba. Vágjunk hát mi is a kérdések közepébe!

A napokban láttam egy új, rólad készült fotósorozatot, ami merőben más volt, mint az, amit például a „Megszámlálhatatlan” sorozat megjelenésének idején láthattunk. Rögtön az jutott az eszembe, hogy vajon a készülőben lévő könyved is annyival másabb lesz, mint ahogy te másként mutatsz az új képeken?

Már maga az alapkoncepció is egészen más, mint a könyvsorozatom esetében. A Megszámlálhatatlannal csupán szórakoztatni akartam az olvasókat, a készülő könyv azonban komoly motivációs céllal íródik. A mondanivalója reményeim szerint olyan löketet ad majd, aminek hatására az olvasó a saját életére vetítve rájön bizonyos dologra önmagáról. A jelenség, amely ihlette rendkívül gyakori, sőt szinte általános. Korábban nem is hittem, mennyire sokan szenvednek ettől, ezért fogtam a témát, és mágikus köntösbe bújtatva megírtam róla a saját véleményemet. A lényeget nem lőném le, mert az lenne csak igazán spoiler, viszont azért fog megszületni a könyv, mert beszélni kell róla. Muszáj. Kikívánkozott belőlem.

A képekről még annyit, hogy a trilógia arculatába belefért a hercegnős küllem, a Szilánk azonban komolyabb és részemről is keményebb hangvételű iromány, amihez ez sokkal jobban illik.

Aki rád néz, azonnal észreveszi a külső változást. Az egyikori bájos, kislányos szerző helyett most egy dögös, magabiztos nő néz ránk a képekről. Mi a helyzet a benned élő íróval? Ő mennyit változott?

Azt hiszem, a képek pont a valóságot adják vissza. Emberileg és szerzőként is olyan önigazolást kaptam az élettől az elmúlt időszakban, ami sokat dobott az önbizalmamon. Jobban kihúzom magam, büszkébb vagyok magamra. Egy ideje már elhiszem, hogy amit elérek, azt megérdemlem, és nem kell senkitől sem bocsánatot kérnem, amiért volt hozzá bátorságom. Ettől a szövegeim sokkal merészebbek, és nem félek mélyebbre menni érzelmileg, mint korábban. Eddig is szenvedélyesen írtam, a Szilánk esetében azonban ez megsokszorozódott.

Milyen hatások indítottak el a változás útján? A szakmai fejlődés iránti vágy, egy nő érése, az élet adta tapasztalatok, esetleg ezek így együtt?

Egyébként is folyamatos fejlődésre törekszem. Azon vagyok, hogy minden újabb írásom felülmúlja az előzőt is, így állandó kihívások elé állítom önmagamat, és ettől válik az írás igazi kalanddá. De való igaz, az életem eseményei a mai napig hatással vannak rám. Ahogy kamaszként, amikor elkezdtem írni, felnőttként is minden új pozitív vagy negatív élmény alakítja a szerzői hangomat. Nyilvánvalóan a jövőben is fogok még hercegnős vagy sárkányos fantasyt írni, de nem fogom véka alá rejteni még ezek esetében sem a komolyabb oldalam.

Az új könyv címe „Szilánk”, és bár sokat még nem lehet tudni róla, annyit azért igen, hogy egy nagyon komplex, több főszereplős, időben és térben is szerteágazó történet lesz, mély történelmi gyökerekkel, sorsokkal. Honnan jött az ihlet egy ilyen összetett könyvhöz?

Igazán különleges heuréka pillanat volt, amikor jött az első ehhez kapcsolódó gondolat. A saját élethelyzetem is nagyban hozzájárult. Gyakorlatilag a könyv teljes fülszövege született meg elsőként. Egyik pillanatról a másikra villant be, én pedig leírtam. Úgy jött, mint egy látomás. Teljesen be is pörögtem tőle, közben mégis szidtam magam, hogy tutira nem vagyok normális. Sok karakterszál, plusz történelmi helyszínek, abból is három különböző. Őrültnek éreztem magam, és először el sem tudtam képzelni, hogyan fogom ezt megvalósítani. Sosem írtam hasonlót, nem voltam biztos benne, hogy sikerül. Ennek nem lehet csak úgy nekiesni. Minden kornak egész más a hangulata, főleg, ha ráadásul más népekről is beszélünk, akinek a habitusa, temperamentuma is különbözik. És mindemellett dolgozzam ki azt a szálat is, amiért a könyv egyáltalán eszembe jutott, azaz a konkrét részt, ami a motivációt építi fel. Nem volt egyszerű megoldani.

Eddigi legjelentősebb írói munkádat, a Megszámlálhatatlan sorozatot leginkább ifjúsági fantasyként lehet definiálni. Mi a helyzet a Szilánkkal? Mely zsáner rajongóit céloztad meg vele?

Ha egy másodpercem lenne válaszolni, egyből rávágnám, hogy fantasy. Ez az alapzsánerem, legfőképpen ebben gondolkodom, ha könyvről van szó, és ez is volt a terv. Most azonban valóban nem ilyen egyszerű a helyzet, ugyanis sokféle kategóriába be lehet sorolni, és nem is kimondottan fantasy lett a végeredmény, hanem inkább mágikus realizmus, amellett pedig történelmi, lélektani dráma és motivációs regény. Nem is tudom, elsősorban mit emeljek ki vele kapcsolatban, mert mind együtt adja a könyv lényegét, s így egyben szeretne hatással lenni az olvasóra. Úgy vélem, a már korábban megcélzott olvasói réteg szeretni fogja, mert most sem spóroltam a megszokott váratlan fordulatokkal, van benne kaland bőven, viszont megszólíthatok vele idősebbeket is, mert a jelenség, amit kifejtek a könyvben nem csupán a fiatalok problémája. Azt hiszem, nincs is igazán korhoz kötve. Tulajdonképpen még nemhez sem, habár a könyv esetében elsősorban a nőkre fókuszáltam.

Mind az időszakot, mind a helyszíneket figyelembe véve komoly háttérmunkát igényelhetett a történet összeállítása. Mennyivel volt ez nehezebb feladat, mint a korábbi könnyed fantasy?

Talán még sosem szívattam meg magam annyira, mint most, mégis megküzdöttem vele, mert mindenáron el akartam mondani, ami a fejemben van. Maga a motivációs rész önmagában nem lett volna elég egy teljes könyvhöz. Ami azt illeti, egyetlen mondatba össze tudnám foglalni a lényeget, de úgy vélem így nem bírna elegendő erővel, kellő ráhatással. Szükség volt valamiféle háttérre, amiben be lehet mutatni az érzelmeket, ami hatást válthat ki az olvasóból. Ezért tűnt jó ötletnek különböző korokban bemutatni a konkrét jelenséget, mert nem csupán izgalmasan fűszerezi a könyvet, de a társadalmi helyzeteken keresztül azt is megmutatja, mennyivel nehezebb lehetett mindez akkor, mint most. Először be kellett határolnom, mit is akarok megjeleníteni a történetekben, ehhez ki kellett kutatni a megfelelő történelmi elemeket, helyszíneket. Képeket gyűjtöttem, filmeket néztem, rengeteget kutakodtam a neten, sokszor jelentéktelennek tűnő, apró részletekhez, vagy egyetlen mondathoz keresgéltem információt, nehogy mellényúljak. Több oldalnyi jegyzet segítette a munkámat, amibe a lehetséges motívumokat kigyűjtöttem. Itt megjegyezném azt is, hogy sok segítséget nyújtott például Budai Lotti Rizsporos hétköznapok című könyve. Az ő munkásságát, mint hazai, kortárs szerző követem egy ideje és nagyon kedvelem. Rendkívül hasznos, amit csinál, és úgy vélem hiánypótló is. Én legalábbis igen sok inspirációt merítettem a könyvéből. Ezúton is köszönöm neki, hogy megírta.

A másik szerző, aki valamilyen szinten arra ösztönzött, hogy egyszer történelmi témához nyúljak, nem más, mint kedves druszám, Tomcsik Nóra. Ő javarészt ebben a zsánerben alkot, és kíváncsi voltam, nekem mennyire fekszik ez a terület. Azt mondhatom, abszolút megszerettem, és élveztem írni.

2_3.jpg

Volt némi kihagyás a legutóbb megjelent könyved óta, hiszen az olvasókat 2019-ben örvendeztetted meg utoljára új megjelenéssel. Szándékos volt vagy az élet hozta úgy, hogy 2020 könyvek tekintetében számodra csöndes maradt? Esetleg szükséged volt egy év kihagyásra, hogy most egy igazi újdonsággal térhess vissza?

Nem így terveztem. Egész egyszerűen a Szilánk több időt vett igénybe. Míg a korábbiak nagyjából egy-egy év alatt elkészültek, ennek az nem volt elég. Külön-külön ráhangolódni más-más korokra, és azokon belül kitalálni a cselekményeket, amelyek majd együttesen építik az egész könyv mondanivalóját, sokáig tartott. De nem is sürgettem magam. Beláttam, hogy jobb, ha hagyom érni a szöveget, minthogy bármit elkapkodjak. Ráadásul nem is volt 2020 a legjobb év a szerzőknek, így valahol egérutat, plusz időt is nyertem magamnak, hogy kibontakozzak az alkotásban.

A Szilánk egy új szerzői szint. De mi várható a Szilánk után, ami a lépcső egy következő fokát jelölheti? Van már erre vonatkozó terved?

A Szilánk egyedülálló kötet lesz a további terveimhez viszonyítva, mert ehhez hasonló ötletem egyelőre nincs. Vissza fogok még térni a Megszámlálhatatlan világához, és szeretnék még írni más hasonlóan egyedi történeteket, de ennyire markáns komfortzónaelhagyás egyelőre nem lesz. Egyáltalán nem bánom, hogy megtettem, mert hihetetlenül felszabadító érzés volt önmagamat is megismerni egy teljesen más oldalról. Már tudom, hogy erre is képes vagyok, és bátrabban vághatok bele, ha esetleg egy konkrétan történelmi téma ihlet meg.

Javarészt kitalált fantasy világokba szeretném repíteni az olvasóimat, és maximum ezeken belül rejtek el sajátos gondolatokat, de mindenképpen szeretném még megmutatni, mi minden van a tarsolyomban, mert rengeteg lehetőség rejlik bennük.

Mit tanultál 2020-ból, amit 2021-ben íróként egészen biztosan hasznosítani fogsz?

Ez az év mindenki számára nehezen telt. Számomra azért, mert elmaradt a Könyvfesztivál, Könyvhét, így nem jutott lehetőség személyesen találkozni az olvasókkal, és számtalan élménytől, tervtől fosztott meg a vírushelyzet. A karantén alatt én is kénytelen voltam a teljes kommunikációmat átvinni az online térbe, így csináltam néhány videót a könyveimről, írói létemről, és kezdők számára hasznos tanácsokról, amit a saját tapasztalataim alapján raktam össze. Videózni még bizonyosan fogok, mert van rá igény. Az emberek inkább vizuális beállítottságúak. Előbb megnéznek egy felvételt, minthogy végigolvassanak egy interjút, vagy blogposztot. Ha nincs a karantén, talán sosem próbálom ki, képes vagyok-e összefüggően beszélni a kamerába, és le tudom-e győzni a lámpalázam. Ennyit tudott adni a tavalyi év, ha már minden egyéb dolgot elvett. Ez, és az, hogy megírtam a Szilánkot 2020 pozitívumai.

Nagyon szépen köszönöm az interjút! Én személy szerint alig várom, hogy elolvassam a Szilánkot és örömömet lelhessem benne, megtapasztalva azt, amit szerintem minden írónak el kell(ene) sajátítania: a folyamatos megújulás és fejlődés iránti igényt.

Az interjút készítette: Nyíri Abigél