A „Milyen újdonságokat ad 2021 a könyves világnak” interjúsorozatban olyan szerzőket kérdezek, akik vagy ezt az évet választották a kezdéshez, esetleg éles váltásban mutatják be magukat, vagy – és aktuális interjúalanyom is ebbe a táborba tartozik –, egy nagyobb kihagyás után, nem kisebb dolgot, mint az újrakezdést célozták meg, a sok reménnyel felruházott 2021-ben. Az újrakezdők csapatából Mason Murray-t állítottam kérdéseim céltáblájának kellős közepébe.

Lehet, kissé későn gondolkodom el ezen, hiszen épp az előbb mondtam ki, hogy „újrakezdők csapata”, de ahogy kimondtam, már fel is merült bennem a kérdés. Újrakezdés vagy folytatás? És ha folytatás, ott folytatod, ahol abbahagytad, vagy akkor már egy egészen új irányba mozdulsz?

Ha a két kifejezés közül választanom kellene, akkor inkább a folytatásra szavaznék. Már csak azért is, mert alapvetően azon az úton haladok tovább, amin csaknem 30 éve járok már. A misztikus thriller zsánere az én hazai pályám, azt hiszem, ebben tudom a legtöbbet adni az olvasóknak. De ha már újra aktiválom magam, akkor úgy gondolom, érdemes lenne egy régebbi tervemet (ha úgy tetszik, ígéretemet) valóra váltani, amely egy olyan írói kirándulás lesz részemről, amit nagyon izgatottam várok.

Tény, hogy nem nagyon lehetett hallani rólad már egy jó ideje, de szerencsére az utóbbi pár hónapban már valamivel nagyobb aktivitással vagy jelen a közösségi médiában, sőt! Még egy érkező újdonságot is emlegetsz. Mi lenne, ha mondanál erről valami konkrétumot? Mit várhatunk tőled?

Igen, ez az újdonság az előző kérdésedre adott válaszomban szereplő írói kalandozás lesz. A konkrét tervek leleplezése még egy kicsit odébb van, ezért most csak annyit árulnék el erről a projektről, hogy ezúttal megtörtént eseményekről fogok mesélni, méghozzá egy kivételes hölgy szemszögéből, aki egyébként nagyon régóta a barátom, és már évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy egyszer megosztjuk az ő tanulságos történeteit. Ennek most jött el az ideje. Azt hiszem, már ennyiből is leszűrhető, hogy milyen különleges alkotói kirándulás lesz ez részemről. Aki figyelemmel kíséri a közösségi médiás aktivitásomat, a tavasz folyamán egyre többet tudhat meg a készülő könyvről.

Természetesen a hazai pályát sem hagyom el ebben az évben. Reményeim szerint az olvasók kézbe vehetik a Mason Murray Meghökkentő meséi sorozat harmadik darabját is, amelynek várhatóan a vezérnovella után Nyomtalanul lesz az alcíme. Végezetül meg kell említenem a Rossz hold című misztikus thrillert is, amely egy régi kéziratom újraírt verziója lesz, jó sok rejtéllyel és izgalommal.

A szünet okáról nem faggatlak, és mivel én jobban szeretem a dolgok pozitív oldalát nézni, inkább arra vagyok kíváncsi, mit szűrtél le a szünetből, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél, amiről úgy véled, ezután a hasznodra válik majd az írói létedben?

Tanulsággal teli évek vannak mögöttem, amelynek utolsó másfél évében teljes szünetet tartottam az írói létezésemben. Világ életemben törekedtem arra, hogy a megélt élményeket tudatosan felhasználjam, mind a magánélet, mind az írói tevékenység során. Ebből adódik, hogy érzésem szerint a jövőben még árnyaltabban tudom majd bemutatni a karaktereimet, az ő tetteik motivációit.

Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen hosszú időn át tartó „írás-csend” vajon olyan hatással van-e az íróra, mint a távolság a szerelemre? Az igazi, megmásíthatatlan érzelmeket még erősebbé teszi, míg a halványan pislákolókat elfújja? Vagyis a szünet megerősítette benned, hogy az írás a te szenvedélyed, ami nélkül nem ugyanazok a hétköznapok?

Érdekes kérdés. Mivel már gyerekként is rendszeresen írtam, és ez sajnos nem mostanában volt, így elmondhatom, hogy tudatos életemben szinte mindig is írtam. Persze, korábban is előfordult, hogy kisebb szüneteket beiktattam, de azok az átmeneti pihenések egészen más lelki helyzetek voltak az elmúlt hónapokhoz képest. Most térek tehát vissza az alapállapotomhoz, amikor az életem elidegeníthetetlen része az írás. Az egészen bizonyos, hogy rengeteg elmondanivaló halmozódott fel bennem, de a szenvedélyem nem lett sem gyengébb, sem erősebb. Mondhatni, csak felvettem az elejtett fonalat.

Ha mondanod kellene egy dolgot, amit másként fogsz csinálni íróként, mint ezt megelőzően, mi lenne az?

Szalagcímbe kívánkozó markáns változásról nem számolhatok be, ugyanakkor talán annyiban módosul majd a hozzáállásom, hogy jobban megbecsülöm és élvezem majd az írást, mint lélekfelszabadító tevékenységet, és az ezzel összefüggő minden dolgot. Értem ezalatt a könyves rendezvények fantasztikus hangulatát, az olvasókkal való minél szorosabb kapcsolattartást és a fantasztikus íróbarátokkal eltöltött időt. A leállást megelőző években talán túl erősen fókuszáltam a hosszabb távú célokra, amelyek az írói utamon elérhetők. Úgy érzem, immár fontosabbak nekem a jó érzéssel megélt jelen idejű pillanatok, amelyek teljessé teszik az életemet.

Milyen a visszatérés? Teljes lendülettel ültél vissza arra a bizonyos lóra – hiszen írói múltad, tapasztalatod bőven van – vagy úgy érzed, picit „félénken” nyúlsz újra a billentyűzet felé? Újra kell barátkoznod az írással?

Volt bennem némi aggodalom, amikor leültem megírni egy új novellát pár héttel ezelőtt. (Ez az írás egyébként egy olyan ingyenesen elérhető e-book antológiában lesz olvasható, amelyben számos kiváló tollú fiatal magyar író publikál majd egy-egy novellát. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy engem is felkértek a közreműködésre.) Nem tudtam, a kihagyás milyen hatással lesz az alkotói folyamatra. Tény, hogy a sztori megalkotásánál még éreztem némi csikorgást a gépezetben, ám amikor már az írásra került a sor, örömmel nyugtáztam, hogy úgy vagyok ezzel, ahogy a biciklizéssel van az ember. Ugyanott folytattam, ahol korábban abbahagytam. Azért, amikor elkészültem, megmutattam a novellát néhány olyan barátomnak, akinek adok a szavára, mert nem voltam benne biztos, hogy olyan lett, amilyennek lennie kell. Hála istennek megnyugtattak, hogy abszolút rendben van az anyag.

A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy mi elképzeljük, de most játsszunk el a gondolattal, hogy mégis. Ha te tervezhetnéd meg, milyen 2021-et kívánnál magadnak, és a könyvszakmának?

Erre a kérdésre könnyű a válasz. Egyértelműen azt kívánom az egész könyvszakmának, hogy lépjen túl a válságon, méghozzá előre. Jelenjenek meg sorban a jobbnál jobb könyvek, elsősorban a magyar szerzők tollából, mivel rengeteg tehetséges író van idehaza. Az olvasók száma pedig induljon növekedésnek, méghozzá úgy, hogy legyenek többen, mint a vírus megjelenése előtt voltak.

A magam részére csak annyi kívánságom van, hogy az írói terveim váljanak valóra, mindhárom könyvem eljuthasson minél több olvasó kezébe még ebben az évben. Emellett a kívánságlistámon előkelő helyet foglal el az, hogy ha a Könyvfesztivált még nem is, de az Ünnepi Könyvhetet már meg lehessen tartani, hiszen alig várom a személyes találkozást asz olvasóimmal.

Utolsó kérdésemben arra kérlek, nyugtass meg engem és az olvasóidat is, hogy kipihented magad, újra töltődtél, és nem tűnsz el újra!

Azt hiszem, megnyugtató jó hírrel szolgálhatok. Nincs tervben újabb leállás, biztos vagyok benne, hogy még egyszer nem kerülök abba az élethelyzetbe, hogy az megtörténhessen. Ahogy egy korábbi kérdésre adott válasznál említettem, nagyon sok elmesélni való halmozódott fel bennem, így aztán garantált, hogy az előttünk álló években sok-sok történetet fogok megosztani az olvasóimmal!

Köszönöm az interjút, a továbbiakra sok sikert, óriási lendületet kívánok neked, és örömmel nézek a perc elébe, amikor a legújabb, Mason Murray nevét viselő könyvet a kezembe foghatom.

Az interjút készítette: Nyíri Abigél