Egy új és nagyon izgalmas könyv születése kapcsán készült ez az interjú, méghozzá egy olyan írónővel, aki korát meghazudtoló magabiztossággal halad a könyvkiadás rögös útján. Vámosi Kirával beszélgettem a hamarosan megjelenő, „(Ne) Álljunk párba!” című könyvével kapcsolatban mai trendekről, ismerkedésről, és egy teljes évet kitöltő kutatómunkáról.  

Nagyon fiatal vagy, még csak a húszas éveid elején jársz, de idén már a 3. könyved lát napvilágot. Az első két könyv a paranormális-thriller kategóriába tartozik, az új szerzemény viszont inkább egy romantikus csomagolásba burkolt helyzetjelentés a kor társkeresési trendjének árnyoldaláról. Ez elég éles váltás. Miért tértél le a thriller útjáról? 

Köszönöm a kérdést, talán ez az, amit nap, mint nap megkapok. Csupán ideiglenesen tértem le a thriller, krimi útvonalról, az oka pedig roppant egyszerű: az elmúlt két évben azt láttam, hogy a párkeresés – korosztálytól függetlenül – talán nehezebbé vált a 21. században, mint eddig valaha. Görcsösen próbálják az emberek megtalálni a számukra ideális partnert, azonban ez nagyobb kihívás elé állítja őket, – nemtől függetlenül – mint gondolták volna. Hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy tükröt mutatok a mai társadalomnak, és egyfajta „közvetítő” szerepet magamra vállalva, a nyilvánosság elé tárom a tömeges szingliség valódi okát, amely minden generációban jelen van, beszéljünk Y, X vagy Z-ről. Nos, tudjuk, hogy a társadalom zöme online platformokon keresi a szerelmet. Így egy éven át tartó – sokszor megbotránkoztató – kutatómunkával 5000 férfit és nőt interjúvoltam meg az online ismerkedéseikkel kapcsolatban, amely segítségével sikerült bemutatnom a legrosszabb online ismerkedő személyiségtípusokat és a legmegbotránkoztatóbb élményeiket. Ezt a sztorit csak nem tarthattam meg magamnak.

Új könyved nagyon aktuális témával foglalkozik: az online társkeresés bugyraiban mélyed el. A téma megosztó, hiszen van, aki lelkesen használja e platformok nyújtotta lehetőségeket, más viszont élesen elhatárolódik tőle, és vallja, hogy soha nem folyamodik ilyen ismerkedési módszerhez. Mit gondolsz, az olvasók hogyan viszonyulnak majd a témafelvetésedhez?

Azt gondolom, hogy az online társkeresés manapság az egyik legaktuálisabb téma. Az olvasók hozzáállása a könyvhöz nem lesz egyöntetű, hiszen biztosan lesz olyan, aki a bemutatott személyiségtípusok egyikében önmagára ismer. Ezen csoporttól pozitív visszajelzésre nem számítok. Azonban a többségnek, akik a szingliség negatív spiráljában tartózkodnak, érdekfeszítő lesz a történet. A könyvem úgy készült, hogy bármely nem vagy korosztály tagja számára olvasható, így akár tizenéves fiataloknak szemléltetés, hogy tudják, milyen típusú emberekkel találkozhatnak az online világban, és hogy tisztában legyenek vele: a szülői féltés nem túlreagálás. A bemutatott férfi és női tapasztalatokat elolvasva, mindenki körültekintőbben fog bánni az online ismerkedéssel.    

A „(Ne) Álljunk párba!” nem hagyományos regény, hiszen nem egyszerűen arról van benne szó, hogy elmeséled két ember életét. Közben bemutatsz olyan randi- személyiségtípusokat is, akikbe bárki belefuthat az online térben. Mi volt a célod azzal, hogy csokorba gyűjtötted ezeket az ismertetőjegyeket és leleplezed őket az olvasók előtt?

A céljaim ezzel a könyvvel egyértelműek és határozottak: a társadalom számára tükröt mutatni, együttérzést tanúsítani azokkal az emberekkel, akik futottak bele hasonló sztorikba, hogy érezzék, nem csak ők ilyen „balszerencsések”, így a könyv megértő társként szolgálhat számukra. Illetve cél volt még a jelenleg online ismerkedő platformokat használóknak útmutatást nyújtani: mire figyeljenek, milyen helyzetekbe ne gabalyodjanak bele. A tinédzsereknek pedig figyelmeztetés, hogy tudják, habár keveset tapasztaltak még az életből, a szülők nem véletlenül óvják őket „túlságosan”. A zűrös alakok mindenhol megtalálhatóak, főként az online világban. 

A könyv megírását egy éven át tartó kutatómunka előzte meg, amely során a különböző randi alkalmazások felhasználóit faggattad a tapasztalataikról. Összesen hány emberhez jutottál el, és őket milyen módszerrel sikerült felfűznöd?

Összesen 5000 emberhez sikerült elérnem, férfiakhoz és nőkhöz egyaránt. Mindenkit másfajta módszerrel sikerült bevonnom a könyv megszületésébe: voltak, akik egy anonim kérdőívet töltöttek ki, ahol elmesélhették a legrosszabb tapasztalataikat. Voltak, akik az arcukat felvállalva ültek le velem beszélgetni egy kávé, üdítő mellett, és elmesélték életük legmegrázóbb online ismerkedésből fakadó élményeit. Mindenkivel közöltem, milyen célt szolgál az adatgyűjtésem, több online platformon tettem ki bejegyzést ezzel kapcsolatban, majd megrohamoztak az emberek. Olyan volt, mintha egy dokumentumfilmet forgattam volna. Mindenki el akarta elmesélni, milyen negatív tapasztalatai voltak, mindenki szeretett volna részt venni a könyv megszületésében, és bár anonim módon, de szerepeltetni a saját „élményeit” a könyvben.

Az online randi, de még inkább a társkeresés igen kényes téma. Annyira, hogy sokan azt sem szívesen vallják be, ha ezen az úton haladva keresnek alkalmi vagy tartós kapcsolatot. Mennyire nehezítette meg a dolgodat téma fölött lebegő „tabu” logó? Könnyen megnyíltak az emberek vagy tömegesen voltak, akik elutasították a válaszadást?

Elutasításba nem futottam, hiszen személy szerint nem kerestem meg senkit, hogy nyilatkozzon a témával kapcsolatban. Kitettem néhány posztot, különböző online platformokra, majd pár órával később felrobbant a telefonom. Tömegesen jelentkeztek az emberek. Konkrétan versenyt futottam az idővel, hogy mindenkit meg tudjak hallgatni, aztán kiválaszthassam a legmegbotránkoztatóbbakat.

Ha már online- randi és a témában folytatott kutatómunka, adja magát a kérdés: te mennyire vagy otthon ebben a világban? Saját magad is felfedezted a virtuális társkereső portálokat, hogy a saját tapasztalataid is szerepelhessenek a könyvben?

Nem, én sohasem használtam online társkereső platformokat. Nem vonzott, így fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a könyvben saját tapasztalatok nem szerepelnek, csupán mások „élményei”. A félreértések elkerülése miatt tisztáznám: nem ítélem el azokat, akik ilyen felületeken ismerkednek! Tisztában vagyok vele, hogy az online társkereső platformok használóit két csoportra lehet osztani: vannak, akik alkalmi szórakozást keresnek, és vannak, akik szerelmet. Én magam sosem gondoltam, hogy egy társkereső oldalon fogom megtalálni azt, aki nekem lett megírva, alkalmi szórakozásra pedig nem volt szükségem, így „online társkereső szűz” vagyok, és maradok.  

A legújabb fiatal-felnőtt generáció tagjaként mit gondolsz arról, hogy az emberi kapcsolatok egyre szélesebb köre lép át a virtuális térbe? Valóban ez a jövő?

Tény és való, hogy a virtuális világ mára az életünk elengedhetetlen részévé vált. Azonban inkább kapcsolattartásra, mintsem létesítésre kellene használni. Habár számos sikersztori létezik, aki az online térben találta/találja meg a szerelmet, nem árt vigyázni a könyvben bemutatott személyiségtípusokkal, ezzel számos kellemetlen helyzettől megkímélve magunkat.

Két, szerzői kiadásban megjelent könyved után a harmadikat egy kiadó gondjaira bíztad. Mi érlelte meg benned a gondolatot, hogy az egyedüllét után csatlakozol egy kiadó csapatához?

A szerzői kiadásban megjelent könyvekkel szinte lehetetlen bekerülni a Libri polcaira. Az egyik legfőbb motivációmat ez adta, hogy a „(Ne) Álljunk Párba! – a legrosszabb online ismerkedő személyiségtípusok” könyvemmel már a könyvesboltok polcain is jelen legyek. Továbbá időhiányban – munka és egyetem mellett – kényelmesebb, hogy a kiadó számos dolgot elintéz helyettem, és időben tájékoztat mindenről.

A könyv hamarosan megjelenik, a munkálatok javában zajlanak. Mi a tapasztalatod? Mennyiben különbözik a Mogul Kiadónál folytatott könyvkiadás attól, amiben eddig részed volt?

Teljesen más, mint az eddigi tapasztalataim. A Mogul Kiadói munkálatok jóval aprólékosabbak, mindenre figyelnek, mindenről tájékoztatnak. Számos olyan előnyhöz hozzájutok, melyekhez más kiadó által nem lenne lehetőségem.

A könyv a tervek szerint júniusban, a Könyvhétre érkezik. Jól tudom, hogy ez lesz az első alkalom, amikor te is személyesen, írói minőségben leszel jelen az eseményen? Hol és mikor találkozhatnak majd a helyszínen veled az olvasók?  

Így van, ez lesz az első Könyvhét, melyre meghívást kaptam és jelen leszek, mint író. Megjegyezném, hogy ez hatalmas extázis és megtiszteltetés számomra. Az olvasók június 11 – én, szombaton, 13 órától találkozhatnak velem és az új „(Ne) Álljunk Párba! – a legrosszabb online ismerkedő személyiségtípusok” című könyvemmel, az Imádom a Könyveket standon.

Az interjút a koroddal kezdtük, fejezzük is hát be egy olyan kérdéssel, ami szintén a korodhoz kapcsolódik. Adott egy elképesztően fiatal nő, aki máris többkönyves szerzőnek mondhatja magát. Az, hogy korán beléptél a könyvkiadás világába, és most is itt vagy, azt jelenti, hogy meg is kívánsz maradni ezen az úton?

Természetesen, ehhez már akkor sem fért kétség, amikor 15 évesen elkezdtem írni a legelső könyvemet. A következő 3-4 könyvem ötlete és témája is már adott. Terveimhez mérten több tucat könyvet olvashatnak még az emberek a jövőben tőlem.

A „(Ne) Álljunk párba!” várhatóan a 93. Ünnepi Könyvhétre érkezik, ami azt jelenti, hogy június 9.-től elérhető, és legelsőként a Könyvhéten, az Imádom a Könyveket standon találkozhatnak vele – és az írónővel is! - az olvasók.

A könyv már előrendelhető a Könyvmogul.hu webáruházban!

Köszönöm szépen az interjút és sok további sok sikert kívánok neked!

Az interjút készítette: Nyíri Abigél