Rögtön az elején, egy vallomással kell kezdenem: eredetileg nem a fent olvasható címet szántam ennek a cikknek. Sokat gondolkodtam rajta, aztán végül az maradt, amit láttok. A szolidabb változat. Az eredeti cím ugyanis így hangzott: „Öt mondat, amitől az elsőkönyves író garantáltan a plafonra…

„Mindenütt jó, de legjobb otthon.” - Mind ismerjük a mondást, ugye? Ismerjük, de közben mégsem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. A hétköznapokban nem igazán jut az eszünkbe. De mégis ott van, a megfelelő időben felbukkan, megtölt minket az érzéssel, hogy van hová tartoznunk, és megmutatja, merre…

Ez a könyv, ugyanúgy, mint az Utolsó kívánság teljesen elvarázsolta már az első perctől fogva. Remek kiegészítése volt, de közben ugyanúgy lebilincselt és szórakoztatott is. A történet Una és Luna sorsát követi végig, ahogyan egymásra találnak, ahogyan maga a Dinasztia létrejön. Közben…

(Szerkesztői előszó: Az alábbi interjú hetekkel ezelőtt készült. Azóta sajnos biztossá vált, hogy a Könyvfesztivál bizonytalan időre elhalasztásra kerül, de az interjút változtatás nélkül közöljük. Legfrissebb információink szerint az interjúban szereplő könyv, a "Bűbáj - Boszorkánydinasztia…

Szerzői előszó: Ma már tudjuk, hogy ez az év nem olyan, mint a többi. Nagyon sok szempontból nem az. Amikor egy hónappal ezelőtt ez a cikk született, még nem tudtam, hogy ez a pici, szemmel nem látható lény, a vírus, milyen módon fog mindent felborítani. Országot, világot. Az egész megszokott…

Elvarázsolt és egyből magával ragadott ez a könyv. Nem vagyok nagy rajongója a misztikus, varázsló világról szóló történeteknek, de ez most tényleg elnyerte a tetszésemet. Angel Ivy Stanford átlagosan éli életét New Yorkban, amikor egy csodával határos módon túlélt baleset után az egész élete…

Első könyved 2016. decemberében jelent meg. Ennek még nincs három éve, mégis, ma már 7 könyves írónak mondhatod magad. Ez egy külső szemlélő számára elég nyaktörő tempónak tűnik. Magadnak diktálod, vagy más szabja a határidőidet? A kiadómmal van egy megszokott viccünk, amit időről- időre ellövünk…

Könnyű volt felfigyelni rá. Apró porszemeket szórt szét, amerre járt. Különleges, kicsinynek tűnő részleteket, amelyek mássá tették. Úgy tűnt ki a tömegből, hogy mégis egy volt vele. Már akkor, amikor még nem is akart. Valamiért ismerős volt a helyzet. Úgy éreztem, apró sorsközösségen osztozom…

"Még ha cseppenként is, de egyszer minden pohár betelik. És ki tudja? Talán víz helyett sav buggyan át a peremen." Hm… talán érdemes azzal kezdenem az értékelésemet, hogy az írónő, megint sikeresen arcul csapott ezzel a történetével. Még tavaly, volt szerencsém megvenni és dedikáltatni. A kapott…