A kreativitás mindig a legalkalmatlanabb pillanatban tör utat magának, és követeli, hogy elfoglalja tisztes helyét a nagyvilágban. Talán ezért van tömésig tele a fiókom szakadt blokkokkal és parkolójegyekkel, melyek hátulján ott éktelenkednek a legújabb bestseller első sorai. A gépem sem…

Az a fránya biztosíték már megint kisült. Pedig esküszöm, én tényleg nagyon toleráns vagyok. Legtöbbször egészen egyszerűen nem veszek tudomást a dologról. Mintha ott se lenne, megyek tovább, élvezem a történetet. Nemrég még egy új frissítést is letöltöttem az agyam olvasás funkciójához, ami nemes…

Sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen könyveket szeretek olvasni. Én erre sosem tudtam válaszolni. Mindenfélét. Persze leggyakrabban romantikus könyvet veszek le a polcról, de annak is annyi válfaja van, hogy ez sem igazi válasz a kérdésre. Szeretem a felnőtt szórakoztató irodalmat, de ezzel is…

Úgy hozta az élet, hogy ebben a hónapban nem mindennapi nőkről írok. Az előző bejegyzésemben egy könyv főszereplőjét mutattam be, most pedig Hantos Eszter Katalin tördelőt szeretném, aki az írók kéziratából formázás, tagolás révén megalkotja a nyomdába kerülő könyvet. A Többek között című regényem…

Szerintem megegyezhetünk abban, hogy általános jelenség az olvasási válság. Akik még nem kapták el soha ezt a gyorsan terjedő betegséget, azok nagyon szerencsések. Én viszont nem tartozom ezen mázlisták közé. Főleg nem idén. 2019 a válság éve. Hívjatok papot! Ördögűzés rendel!    Ez minden…

Szerettem volna hinni a csodában. Ki ne akarna? Mindenhonnan csak azt halljuk, hogy tedd meg, hiszen ha megteszed, sikerülni fog. Ne álmodozz! Ne várd, hogy rád mosolyogjon a szerencse! Na persze, ha mindez olyan könnyű lenne! Ha nem támogat senki, és nincs tőkéd, akkor nagyon nehéz nekivágni…

Nagyon nehéz dühösen megtalálni a megfelelő szavakat, és cenzúrázva, szigorúan objektíven leírni a tényeket. Bevallom, nem sokszor sikerül, de nem is bánom, mert ez adja egy cikk hitelességét: a téma iránti szenvedély (na meg a nyers stílusom). Alapvetően soha nem akartam "bloggerkedni", meg akartam…

Meggyőződésem, hogy sokan azért nem vesznek könyvet a kezükbe, mert berögzült a tudatalattijukba az az elképzelés, miszerint az olvasás melós. Az iskolapadban ülve folyamatosan pakolták elénk az ilyen-olyan műveket, mondván „kötelező.” Ha más nem is, ez aztán megöli a harci kedvet! Ki akarna még…

A pareidolia egy pszichológiai jelenség, amikor az emberfia (lánya), mondjuk ismerős arcot, szimbólumot lát olyan helyen, ahol az nincs is. Jézust a pirítóson, vagy Einstein pipázó sziluettjét a hitvesi ágy másik felén, a párnahuzaton. Ez utóbbi, mondjuk lelombozó lehet annak, aki nem a tudományt…

Most azzal kellene kezdenem, hogy már két évesen elsajátítottam az Ablak-Zsiráfot, és azóta is örök szenvedélyem az olvasás. Tök jó lenne, de a kiábrándító igazság az, hogy egészen tizenöt-tizenhat éves koromig (nem emlékszem pontosan, bár jogosan mondhatnád, hogy pedig nem volt az olyan rég)…