Úgy gondoltam, egy rövid kérdőívben felteszek pár kérdést különböző témával foglalkozó bloggereknek, így is színesítve a cikket, és megismerve a könyves honlapokon kívül mást is. (Ezúton is köszönöm nekik, hogy feleltek a kérdéseimre!) A válaszokat összegyúrtam és belefűztem a személyes tapasztalataimat, gondolataimat.

Véleményem szerint egyre több ember blogol, egyre többen akarják kifejezni a véleményüket, akár minden áron, az internet adta anonimitás lehetőségét kihasználva, vagy akár az ingyen szépségápolási termékek, könyvek lehetőségén felbuzdulva.

Eleinte én is név és arc nélkül írtam meg a bejegyzéseimet, ennek pusztán az volt az oka, hogy nekem még most is (igaz, csak 2015.óta írok könyvekről) az olvasás előrébb helyezkedik el, mint az írás. Nagyon sokat szenvedtem az első időkben, órákat ültem a gép előtt, hogy egy olyan fogalmazást hozzak létre egy műről, amivel elégedett vagyok. Aztán ahogy egyre jobban belejöttem és pozitív visszajelzéseket kaptam olvasóktól, barátoktól (akiknek nem is én mondtam el az oldal létezését), illetve legfőbb kritikusomtól, édesapámtól, úgy vállaltam fel a nevemet és az arcomat.

Ezért, amikor azt olvastam, szerencsére a kérdőívek nagy részében, hogy az „íráskényszer” illetve a bloguk témája iránti rajongás volt az, ami elindította őket ezen az úton, nagyon örültem.

Hogyan?

Ha már megvan az elhatározás, akkor egy honlap létrehozása a következő lépés. Vannak bizonyos magyar oldalak, ahol regisztrációval, sablonokkal össze lehet rakni egy blogot és folyamatosan változtatni, újítani. Illetve a másik lehetőség egy olyan platform, ami nem kifejezetten blogok létrehozására van, hanem egészen más honlapok is használják. Annyira nem tudok ebbe a témába belemenni, viszont érdemes utánanézni külföldi oldalakon, mind a weblap létrehozásának, mind egy blog elindításának, működtetésének.

Ha mindez megvan, akkor pedig jön egy hosszabb folyamat: minél több, minél igényesebb, figyelemfelkeltő tartalmat írni. Mindeközben jelen lenni a különböző közösségi oldalakon, csatlakozni a témánkba vágó csoportokhoz és megosztani az írásainkat. Azt tudni kell, hogy a Facebook a követőink bizonyos százalékának „dobja fel” hírként a friss megosztásunkat, ezért ha szeretnénk, hogy az írásaink minél több emberhez eljussanak, ill.minél több követő lássa, bizony bele kell fektetni pénzt. Ez többféleképpen lehetséges, az alternatívákat megtaláljátok a közösségi háló súgójánál. Épp a napokban néztem meg a blogom statisztikáit és a legtöbb olvasó a közösségi platformokról „jön” és talán nem mellékes, hogy Amerikából többen kattintanak a portálomra, mint itthonról. Én ebből azt szűrtem le, hogy (sokkal többen élnek ott) érdemes a képmegosztó oldalra is valami kreatív dolgot kitalálni, vagy legalábbis folyamatosan jelen lenni és nagyon jó #hastegeket használni.

Fontosnak tartom még azt is, hogy valami plusz legyen az ember blogjában. Akár a honlap kinézetében, akár – egy könyves blog esetében – az elolvasott mű értékelésében. Ne másoljuk a másik bloggert! Ötleteket lehet meríteni, de a legjobb, ha az embernek saját gondolata támad, miként lehetne egyedivé varázsolni a honlapját. Én például nagyon kevés bloggert követek, egyrészt, hogy ne befolyásoljon a véleményük egy-egy könyv kapcsán, másrészt, hogy ne lássam milyen újdonságokkal rukkolnak elő.

A legfontosabbat hagytam a végére: az olvasókkal való kontaktus. Szerintem ez a legnehezebb dolog. Igaz, hogy azok az emberek fogják követni az oldalt, akiknek tetszenek a bejegyzések, és úgy egyáltalán a blogger stílusa, viszont a kapcsolatfelvételről nem tudok tanácsot adni. Én is mindig próbálkozom, hogy mi lenne jó, mi az, amit tennem kéne...

Bízom benne, hogy aki mostanában gondolkozik egy blog elindításában, annak valamennyire segítettem! A cikkben direkt nem fejtettem ki milyen az általános vélekedés a bloggerkedésről, főleg amikor már egyszerű hobbiból hivatássá változik, nem kevés pénzt, időt, energiát belefektetve.

A cikket írta: Édes kis könyvkritikák, Dobos-Gacsó Dalma

Ő a testemet, én a lelkét mentettem meg!

 A könyv fülszövege:

„Szenvedély nélkül lehet élni, de vajon érdemes?

Jason Scott az FBI kommandós alakulatának tagjaként élte nem éppen hétköznapi életét. Egy napon azonban, egy balul elsült akció után, minden a darabjaira hullik körülötte. Létezésének új értelmet keresve elvállalja egy befolyásos szenátor lányának védelmét, ám hamar rá kell döbbennie, hogy nem kell a csatatérre lépnie, hogy kemény küzdelmeket éljen át.

A szépséges és lázadó Nina legfőbb szórakozása testőrei megleckéztetése. Mindennapi csatározásaik ellenére mindketten érzik, hogy lassan feltámad bennük az egymás iránti fékezhetetlen vágy, míg végül a lány egyszer csak meglátja a felszín alatt rejtőző valódi Jasont, és ráébred, hogy ő sokkal több mint egy testőr.

Heves ellenállásuk dacára hatalmába keríti őket a szerelem.

A sors azonban újra és újra próbára teszi őket: támadások, ármányok, sötét titkok kereszttüzében rá kell ébredniük: a szerelemben nincs megalkuvás.

Vajon mindkettőjük vonzalmát csak a szenvedély mozgatja? Vajon van jövője a szerelemnek a múlt árnyékában?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje, a váratlan fordulatokban bővelkedő legújabb romantikus-erotikus regényében válaszokat keres a sokakat izgató kérdésekre.”

Még nem olvastam egyetlen könyvet sem az írónőtől, így gondoltam eljött az ideje. Az Álomgyár Kiadó segítségével pótoltam is ezt a hiányosságot. :)

Többé-kevésbé két részre tudtam osztani a regényt:

Az “első rész” egy igazi romantikus- erotikus történet volt, olyan szituációkkal, olyan macska-egér játékkal, melynek elég egyértelmű volt a kimenetele. Mégis szerintem pont ez kell a nők nagy részének: ilyen vagy hasonló szavakat szeretnének hallani a férfiaktól és ilyen pillanatoknak szeretnének élni.

Beismerem, hogy nekem viszont túl sok volt, számomra túl érzelgős volt a műnek ez a része. Az csak rontott a helyzeten, hogy a női főszereplő, Nina gyerekes megmozdulásaival, viselkedésével majdnem kikergetett a világból. Az elbeszélésnek ebben a részében voltak ugyan fordulatok, de valahogy nem éreztem a súlyukat.

Egy kivétel volt csupán, de az tényleg letaglózó volt és később is fontos szerepet játszott a sztori alakulásában. Csaknem egyik oldalról a másikra megváltozott a mű hangulata. Végre a főhősök kapcsolata is kicsit “életszerűbbé” vált. Sokkal pörgősebb lett a regény, elképedve olvastam az új információkat. Aztán amikor már azt hittem, hogy nyugodtan végigolvashatom a könyvet, olyan titkok kerültek napvilágra, olyan események váltották egymást, hogy elképedve bújtam az utolsó lapokat, sorokat, mondatokat. És nem hittem el…

ÖSSZEFOGLALVÁN:

Nekem a regény körülbelül a felétől tetszett igazán, az első felét túlságosan érzelgősnek éltem meg. Aki viszont szeretne egy kicsit ábrándozni, annak bátran ajánlom ezt a művet.

NÉHÁNY IDÉZET, HOGY KEDVET KAPJATOK A KÖNYVHÖZ:

„Az élet megismételhetetlen, ezért mindig úgy kell élni, hogy nincs több lehetőség. Csak egy esélyünk van.”

„Semmi sem történik csak úgy. Mindennek oka van.”

„Ne ítélkezz afelett, akinek az útját nem jártad végig. Nem látod a mosolya mögötti fájdalmat. Minden embernek megvannak a magában hordozott sebei, melyek sosem múlnak el.”

„Az életet élni, élvezni kell. Lehet, nem mi döntjük el, hogy mikor és hol éljünk, de mi irányítjuk a sorsunkat. Rajtunk múlik, mi a következő lépés.”

A cikket írta: Dobos-Gacsó Dalma

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

Több, mint 9 éve dolgozom az ország legnagyobb könyváruház láncánál. Ezen időszak alatt rengeteg különös ember fordult meg a boltban, hol meglepő, hol vicces, hol pedig ijesztő szituációkat kreálva.

Könyvesboltban dolgozni egyáltalán nem olyan unalmas, ahogy azt sokan gondolják. Minden történetet persze képtelenség megosztani, hiszen naponta történik valami emlékezetes, de azért az eddigi évek eseményeiből szeretnék nektek elmesélni néhány történetet, amely velem esett meg.

Bejött egyszer egy apuka két kamasz fiával. Érdeklődve jött oda hozzám, és kérdezte: „Zsigmond Vilmos legújabb könyve van?” Én: „őőő…, Zsigmond Vilmos, úgy mint Kondor Vilmos? Erre gondol ugye? Ami ősszel lesz majd a mozikba, a Budapest Noir? Abból nekünk nincs, de itt van a többi könyve a sorozatból.” Vásárló: „Igen, ez az. Csak ezek vannak Zsigmond Vilmostól?„ Még mindig nem esett le neki, hogy ez Kondor Vilmos. Zsigmond Vilmos pedig egy operatőr volt, aki nemrég hunyt el.

Egy hétvégi napon, záráshoz közel lopás történt. Figyelmetlenek voltunk, a tolvajok meg ügyesek. Sajnos nem tudtuk lebuktatni őket, másnap derült csak ki a dolog. Természetesen utólag már sejtettük, hogy történhetett az eset, azt is, kik tehették, és megjegyezve arcukat készültünk az esetleges visszatérésükre. Ez végül rövid idő alatt be is következett. A bolt épp tele volt, amikor jött egy várandós nő, egy fiatal nyurga sapkás, szemüveges srác kíséretében. A gyerekkönyveket vették célba. Kolleganőm észrevette érkezésüket, és hárman közrefogtuk őket. A nő a következőket mondta: „Ahelyett, hogy körbe állnak, talán inkább kérdezzék meg segíthetnek e?” Azzal fogta magát és kedves barátjával elindultak kifelé. Egyik kolleganőm utánuk szól: „Egy várandós nőnek nem ilyen példát kellene mutatni!”, mire persze azonnal jött a „kedves” felelet: „Mit számít? 50.000 forint alatt úgyse tudtok mit csinálni!” Ezzel az utolsó mondattal távoztak az üzletből, mi pedig bíztunk benne, hogy ezek után eszükbe nem jut többet visszatérni.

Azért természetesen pozitív történetet is tudok mesélni. Évek óta bejár hozzánk egy apró idős hölgy, aki először csak rendelt, de utána annyira megtetszett neki, ahogy az üzletben foglalkoztunk vele, hogy azóta csak személyesen vásárol nálunk. Sokszor hoz nekünk csokit, elmesél családi történeteket, vagy megosztja velünk, hogy ezt vagy azt a sorozatot már kiadták régen csak más borítóval. Még azt is tudjuk megy ismét Hévízre, gyógykezelésre. Nagyon szeretjük őt, tényleg olyan mintha a bolt „közös nagyija” lenne.

Mindent összevetve kijelenthetem, hogy nagyon sokféle ember megfordul a boltban és mindannyiukkal másként kell bánni. Viszont ha korrektül kezeljük őket és segítőkészek vagyunk, azt meghálálják ők is. Természetesen vannak elkerülhetetlen dolgok, mint a lopás, vagy az elégedetlen vásárló dühe, de azt is lehet kezelni.

Elmondhatom, hogy én szeretek itt dolgozni, és az évek megtanítottak arra is, hogyan kell kezelni az egyes szituációkat. Arról nem is beszélve, hogy nem egyedül vagyunk a boltban és egy jó csapat tagjaként, közösen meg lehet oldani minden problémát.

És hogy milyen olyan helyen dolgozni, ahol könyvek vesznek körül? Fenséges!

A cikket írta: Jordáki Gábor

Nemrégiben a shop.konyvmogul.hu csapatával úgy döntöttünk, hogy webáruházunk számára létrehozunk egy új feladatkört, és pályázatot írtunk ki - márkanagykövet - pozícióra. Nagy örömünkre, sokan jelentkeztek. Bár a kiválasztás nekünk is feladta a leckét, mostanra már el is kezdtük az együttműködést, többükkel.

Kíváncsian várjuk mit hoz mindannyiunknak a közös munka. Elsőként Gerőcs Kitti választott könyvet kínálatunkból, majd írt az olvasottakról nekünk, nektek. Kövessétek őt instagramon is.

Amikor a Brooke történetét olvasod gondolhatod úgy, hogy elítéled őt a múltja miatt és azt mondod: „megérdemelte”. Azonban dönthetsz másképp is: harcolsz vele, szurkolsz neki. Mert mindenki megérdemel egy új esélyt.

Ha olyan olvasmányra vágysz:

• ami egyszerre felemel és a mélybe taszít,
• ami kizökkent a komfortzónádból,
• ami a küzdésről szól,
• amiben a szereplők élete nem mézes-mázos, hanem a kőkemény való élet,
• ami bemutatja a család szeretetét,

…. akkor biztosan állíthatom, hogy neked íródott ez a regény. Bátran rendeld meg, vagy vedd le a könyvesboltban a polcról nem fogod megbánni.

Szeretnéd tudni, mit írt még Kitti a könyvről? Akkor itt >>  Olvasolámpás << bővebben is olvashatsz tőle.

Márkanagykövetünk hamarosan még több könyves kalandját osztja meg velünk.

JELSZÓ: OLVASS MAGYART!

A könyv borítója röviden összefoglalja a nem túl terjedelmes, de nem is vézna papírtestbe csomagolt történetet. Adott egy hölgy, aki rendszeresen ír, hol naplót, hol a társkereső oldalra, és nagyon szereti a kávét, s főleg a krémest.

Annamari egy átlagos lány. És az átlagos pozitívan értendő. Egy olyan nő, aki ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a világ nőinek biztosan több mint fele. Túl van egy tökéletesnek tűnő kapcsolaton, s egy szívet tépő szakításon azzal a bizonyos Tibivel, akiről rengetegszer fogunk hallani, de annál kevesebbszer látni.

Igen, Annamari pont olyan, mint te, vagy én. Azzal a különbséggel, hogy tonnányi krémes elfogyasztása után sem lett cukros. Van egy állása egy nyelviskolában, kedvelhető és emberi kollégái. Nem is olyan messze tőle ott a család, igazi falun élő vidám emberek, akiknek a magánélet nem tabu. Közülük is magasan kiemelkedik Terka néni. Tudod, az a rokonod, aki elhatározza, hogy segít megtalálni életed értelmét, legyen az egy hapsi, vagy egyéb személyes dolgok. Akinek mindenhez van egy megjegyzése, s bár ő teljesen jó szándékkal kíván tanácsot adni, arra nem gondol, hogy valójában senki sem kérte rá.

Az első fejezet legelején megtudjuk, hogy Annamari egy éve, két hónapja és tizenhét napja facér. Szerintem ez mindent megmagyaráz a közelgő Tibi-özönről. Terka néninek hála, Annamarink kénytelen elmenni egy kerámiatanfolyamra, miközben az őszi nyelvtanfolyamok is a nyakába zúdulnak. Munkaideje alatt órarendeket állít, a horoszkópját lesi és eszik. A szeptember gyorsan elszalad, s bár igazából nem történik semmi, mégis jól szórakozik az olvasó. Október ezzel ellentétben egy esküvővel nyit, ahol a vízbe pisiléstől kezdve, Batmanen át, a béna kifogásokig minden van. Miután több lehetőség is végifut az agyán, arra a kérdésre, hogy hol hagyta a barátját, csak ennyit felelt: “Izé… a dédnagymamája doktori disszertációján elcsúszott a kerti medencében, ezért fekvőgipszben kellett külföldi útra mennie.” Mindenki találja ki az eredeti kifogásokat.

Főszereplőnk normális életében mégis van valami meghökkentő. Annamari modell is egyben. Nem főállású répaevő, inkább amolyan hobby szépség. Az ügynökség hívja, ő pedig megy, s elpirulva nézi az óriásplakátról visszanéző önmagát.

Lassan haladunk tovább az életben. Megismerkedünk Anna munkatársaival, egy olasz macsóval, aki igencsak a sarkában jár, s néha még kedves bókokat is kap ismeretlen férfiaktól. Úgy tűnik, hogy a huszonnyolc éveseké a világ. Kivéve, ha osztálytalálkozóra hívják, s Terka néni is telefonál, vajon eljár-e még a kerámiaszakra.

Novemberben az a jó, hogy az ember bekuporodik a meleg lakásba és krémest készít. A hónap fénypontjaként sor kerül az osztálytalálkozóra. Miután Annamari csak ötször gondolt Tibire, kikosarazott egy lehetséges randi jelöltet és betolt három krémest. S miután a mindennapok szürke forgatagába visszatérünk, az olasz lovagunk, Luigi is majdnem kap egy esélyt.

A hónapok fejezetről fejezetre, lapról lapra telnek, Annamari keresi élete szerelmét, fotózásokra megy, együtt van a barátaival, sokat gondolkodik a Tibivel eltöltött életén és egyre több krémest eszik. Dolgozik, új emberekkel ismerkedik meg, s karácsonykor még a híres Tibink is felhívja, nem kis port kavarva Annamari érzelmi sivatagában.

Az ünnepekre a családjához utazik, ahol Terka néni, egy tökéletes parti gondolatával kergeti az őröletbe.

Annamari megismerkedik egy új baráti körrel, akik a modellkedés miatt vették magukhoz, de a férfiak körében a sütéstudománya és a süti ehetnéke is magasan a többiek fölé emeli.

Az új év új fordulatokat és új érzelmeket is tartalmaz. Nagyobb szerepet kap a modellkedés, s lassan, de biztosan Annamarira is rámosolyog a szerencse, vagy legalábbis a nagy Ő. Szép fokozatosan bontakozik ki kettőjük kapcsolata, lassan esnek szerelembe anélkül, hogy gyermekünk kezéből ki kéne kapni a könyvet esetleges tizennyolcas karikák miatt. Mint a valódi életben: végül minden jóra fordul. Megtanuljuk, hogy nem minden az, aminek látszik, s hogy néha a Terka néniknek tényleg igazuk lehet.

Igazi humorral fűszerezett romantikus történet, amelyben erőlködés nélkül haladunk lapról lapra. Szerethető karakterek, ismerős emberek birtokolják a lapokat, s lépésről lépésre adják elénk a reményt, hogy bizony a mi tündérmesénk is érhet így véget. Mert mindenkinek van egy Tibije, és mindenki lehet Annamari.

A cikket írta: Diana Soto

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

Naiv módon azt hisszük, hogy eleink fantáziáját nem mozgatta meg, hogy mi van a szoknya alatt, vagy mi bújik meg a gatya rejtekében. Hajlamosak vagyunk az erotikát a romlott 21. század gyermekének tekinteni, s úgy kezelni, mint egy újabb szöget a hajdan tiszta és romlatlan emberi erkölcs koporsójában.

 Az igazság az, hogy eleinket ugyanannyira foglalkoztatta a fizikai test gyönyöre, mint minket, 21. századi, „felvilágosult gondolkodású” embereket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az – ironikus módon – gyermekdalocskákként fennmaradt, erotikus töltetű történetek bujkáló „zöld ágakról”, „bennmaradó macskákról”, vagy éppen „elvesztett zsebkendőkről”.

Kalapemeléssel tartozunk eleinknek, akik a metafora nagymesterei voltak, és kifejezetten stílusosan csinálták. Végtére is, Mr. Grey-ről tizenöt év múlva senki sem fogja tudni, hogy kicsoda, de Jancsikáról, akit nem áldott meg a Jó Atya tekintélyes mérettel, még mindig tudni fogunk, éppen úgy, mint az apjukat kvázi megerőszakoló, buja lánykákról is. Igen, a bibliai Lót csemetéiről beszélek. Egyébként, olvasta már valaki a Bibliát, pusztán olvasásélményből? A könyv egy igazi mestermű. Önmaga felöleli az összes ismert regényműfajt, az erotikustól egészen a sci-fiig. Az egyházatyák egészen biztosan nem unatkoztak a niceai zsinaton.

Úgy tűnik, az erotika egyidős az emberiséggel. A különböző korokban hol burkoltabban, hol nyersebben, de megírták, megénekelték. Már a kőkori, gyapjas mamutok után rohangáló embereket is foglalkoztatta az erotika. A franciaországi, Chauvet-barlang falára pingált női nemi szerveket ábrázoló dekorációk bizonyítják a paleoerotika létezését.

Tovább haladva a képzeletbeli időszalagon, az ókori görögök és rómaiak többtagú orgiái elevenednek meg, még mindig képek és faragványok formájában, s ezen képekből azt is megtudjuk, hogy az ókoriak nem ódzkodtak sem a homoszexualitástól, sem az orális szextől. Indiában is megszületett Vátszjájana, indiai filozófus műve, a Kámaszútra, mely a „szerelem tudományát” igyekszik bemutatni. A közhiedelemmel ellentétben, a Kámaszútra sokkal inkább egyfajta iránymutatás, filozófiai mű, mint pornográf irodalom. A szexualitást egyáltalán nem tabuként kezelő indiai emberek szerelemfelfogásának a megnyilvánulása.

Az európai ember visszafogottabban kezelte az erotikát, ennek ellenére a képi ábrázolásokat pár évszázad alatt felváltották a dalformájú versek, melyeket olyan görög és római költők énekeltek meg, mint például Minnermous. Ezek a költők azt vallották, hogy a szerelem az egyedüli élvezet, amit az istenek a fáradtságos emberi sorsokban engedélyeznek. A keresztény vallás elterjedése bizonyosfajta egyenjogúsággal ajándékozta meg a nőket, akik a házasság szentségével egyenjogúvá váltak férjeikkel.

A nők új társadalmi helyzete hatással volt az irodalomra is, a lovagi költészet már-már egyenesen dicsőítette a nőket, a keresztes hadjáratok pedig elterjesztették a nőkultuszt, de az erotika, mint olyan, még mindig nagyon óvatosan, inkább csak sejtetve jelenik meg. A nő valamiféle emberfeletti, sőt, mármár angyali szintre emelődik, aki által minden szív nemesül.

A 17. század lazulóbb erkölcsöket mutatott, megjelentek az első nyomtatott novellák, melyek erotikus tartalommal bírtak, végül 1748-ban angol nyelven megszületett a Memoirs of a Woman of Pleasure című regény, mely érintette a tömegszex, a biszexualitás, a kukkolás és a mazochizmus témáját is. Ezekben az időkben az erotikus tartalmú művek csak a felsőbb osztálybeli úriemberek kezei között foroghattak. Ennek több oka is volt. Először is, a könyvek drágák voltak, egy egyszerű paraszt ember nem tudta volna megfizetni őket, nem mellesleg, az egyszerű parasztok nagy része csak alig-, vagy egyáltalán nem tudott olvasni. Arra pedig végképp nem volt lehetőségük, hogy szert tegyenek az értő olvasás képességére. Éppen ezért, az erotikus művek olvasói az arisztokrácia- vagy a tehetősebb polgárság férfi tagjai voltak. Nők kezébe ilyesféle művek nem kerülhettek. A női tisztaságot és erkölcsösséget hirdető, lovagkori eszmék még mindig érvényben voltak; a nő túlontúl ártatlan és nemes volt ahhoz, hogy a fizikai test gyönyöreiről olvasson.

Tovább haladva az időszalagon, a megjelenő műveket még az 1800-as években sem jellemezte szexuális kizárólagosság, így még a férfiakat sem nevezhetjük szigorú értelemben véve „erotika fogyasztónak”.

A francia forradalmárok például pornográf jellegű pamfletekkel gúnyolták ki az arisztokráciát, műveik sokkal inkább voltak politikai töltetűek, mint erotikusak. A szadizmus atyja, De Sade márki erkölcs nélküli világa is inkább filozofikus, mint erotikus.

A romantikusok már szabadabban álltak a témához, Victor Hugó, Borgia Lucréciáról írt drámája például már határozottan tartalmaz erotikát, csak úgy, mint Dumas színművei, és a 19. századi francia drámák, amikre határozottan jellemző a sikamlósság. Francia mintára Európa szerte terjedni kezdett az erotikus irodalom, melyben nagy jelentősége volt a fejlődő színházkultúrának. A színház magához vonzotta a drámaírókat, véres és buja jelenetek kerültek színpadra, a 19. század végére pedig egész Európában elterjedt az erotikus költészet.

A kitörő első-, majd második világháború végül kifordította a sarkaiból az addig ismert világot, és technikai fejlődést is eredményezett. Megjelentek a képek készítésére használható eszközök, ezzel együtt az erotikus fotók, majd a szex-, és pornófilmek is. Az irodalom és a filmművészet kölcsönösen hatott egymásra, egyre inkább megszaporodnak az erotikus művek, az 1970-es évekre pedig már nem csak az erotika, hanem a pornográfia is nagy népszerűségnek örvendett.

Az eszményi, erkölcsös nő képével a 21. századra sem sikerült teljesen leszámolni, az erotika világa még mindig inkább a férfiak birodalma, és még manapság sem illendő egy nőnek például pornófilmet néznie. Talán az olvasás jelent ez alól kivételt. A romantikus lányregények észrevétlenül íveltek át buja történetekbe, ugyanakkor „kőkemény” szex helyett inkább a nőiesebb, érzelmes vonalat képviselve…

A cikket írta: Barna Hajnalka

JELSZÓ: OLVASS MAGYART!

Az írónő nem olyan régen szavaztatta meg az új borítóját a könyvnek, amelyen a Manor House és Gwendolyn látható. Van benne valami visszafogott romantika, miközben megoldandó titkokat ígér. Maga a regény tulajdonképpen egy napló, amit Gwendolyn, a napló írója olvas fel nekünk, miközben a jelenben kommentálja az eseményeket. A párbeszédek illenek a helyszínekhez, a 19. századi Angliához, kissé tömör hatásúak lehetnek, azonban ezzel is illeszkednek a regény formájához, mely csak a legfontosabb leírásokhoz ragaszkodik.

Velencei Rita mesterien kezd. Szinte látjuk magunk előtt a homokszínű vászonba kötött könyvet, amelynek olyan a tapintása, mint a ház mögötti régi padok.

Egy napló. Fodormenta illata van. A napló megelevenedik a sorok olvasása közben, s azonnal egy szörnyű múltra tesz utalást. Mi borzalmas történhetett ezzel a lánnyal? A történet 1870-ben veszi kezdetét, amikor Gwendolyn elhagyja a kolostor épületét és hazafelé veszi az irányt. Édesanyja nem bírta tovább fizetni a taníttatását, a cselédek felét is el kellett bocsátania, s most úgy őrködött a kúria felett, mintha bármelyik pillanatban keselyűk szállnák meg. Talán kellemesebb fogadtatásban is részesülhetett volna Gwendolyn, azonban megelégedetett a ténnyel, hogy itt nem voltak rácsok az ablakán. S mint egy jegyzet a napló bejegyzése alatt, eltérő betűkkel és mérettel, egy vallomás, miszerint a napló tulajdonosa ismét egy cellában van.

Gwendolyn társaságát az anyja, unokabátyja, Edward és egy szolgáló, Rosalyn teszi ki. A napjai említésre nem méltó események nélkül telnek, hol a háznál segít be, hol a parkban vagy a tengerparton csavarog. Augusztus 27- én egy újabb jegyzet olvasható a naplójában, mely szerint Gwendolyn elveszítette a szabadságát. Az olvasó most érti meg, hogy ezek a feljegyzések a múlt eseményeit hivatottak kommentálni.

Szeptember elsején Gwendolyn a tengerparton rajzolgatott a Rosalyntól kapott eszközeivel, amikor egy furcsa emberke bukkant fel, és Cameliának nevezte őt. Édesanyja különösnek tartotta az esetet, azonban Edward pillantása lappangó titkokra adott okot. Az eset a következő nap is megismétlődött, s a naplóban található újabb jegyzet igazolja az olvasó állítását, Gwendolyn valahol a jelenben bezárva van, kezében a naplójával, s újra olvassa a múlt eseményeit. Szeptember hatodikán Edward egy csokor virággal érkezik. Hosszasan beszél az édesanyjával, s a kiszűrődő hangokból a kúria pénzügyi problémáit lehet sejteni. Azonban Gwendolynt váratlan esemény éri: Edward megkéri a kezét! Az édesanyja hiába próbálja meggyőzni a lányát, ő nemet mond.

Talán ez volt az a fordulópont, ahol Gwendolyn élete visszafordíthatatlanul megváltozott. Ha igent mond, akkor megtalálhatta volna a boldogságot, békében élhetett volna. A lány szavaival élve: „Ha az a sok volna ne lett volna…”

Az újévben felpörögnek az események. Gwendolyn több rejtélyes nyomot talál Camelia létezéséről, mígnem rájön az igazságra. Azonban úgy tűnik, hogy az édesanyja nem akarja a lányát idegenek között tudni, mintha a kúriában kéne maradnia. Rosalyn igazat ad a gyanakvására, de ezzel nem ér el mást, csak felébreszti az egyre növekvő kíváncsiságát. Gwendolyn kiszökik, s végre megtörténik az úgy áhított találkozás. Eközben a jelenben is váratlan fejleményeknek vagyunk tanúi. Most már biztosak lehetünk benne, hogy Gwendolyn egy zárkában van, azonban nincs egyedül. Titkos leveleket kap, egy ígéretet a szabadulásra, s később nevet is társíthatunk a levél írójához.

A két szálon futó cselekmény fokozatosan bontakozik ki. Gwendolyn ismét elutasítja Edward ajánlatát, s hirtelen fellángolásában még szerelembe is esik egy fiatal nemes úrral, aki házassági szándékkal lép be hozzájuk, azonban üres kézzel távozik. Gwendolyn pedig újra börtönben érezi magát, a saját szobája börtönében. Persze nincs az a börtön, ahonnan ne vezetne út kifelé.

Gwendolyn körül lassan, de biztosan a feje tetejére áll az élete. Megérti anyja döntéseit, s mikor már látni véli a menekülés biztos útvonalát, bezárul előtte az ajtó. Gwendolyn gyilkossági kísérlet miatt börtönbe kerül. Ennél a pontnál találkoznak a cselekmény szálai, az olvasó pedig végigkísérheti a megoldást, és együtt szurkolhat Gwendolynnal, hogy végre valóra váljon az álma. Mert hiába bezártság, hiába rácsok, hiába magány, a szerelem a reménytelenségben is ránk talál.

A cikket írta: Diana Soto

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

A könyveknek van egy bizonyos hangulatuk, amit minden könyvmoly szeret, gondolom te is. Jó érzés belelapozni a ropogós lapok közé, beszippantani az új szerzeményünk illatát, s megdobogtatja a szívet, amikor magunkkal visszük valahová a kedvencünket. Azonban az élet néha olyan kanyarokat rejt, amikre nem vagyunk felkészülve, s olykor olykor változtatnunk kell régi szokásainkon, tetszik, vagy nem tetszik.

Ilyen lehet a költözés. Emlékszem, amikor tíz darab dobozom volt az összes ruhám és használati cikkem számára, s mikor már amúgy is hely hiányában szenvedtem, jött a nagy kérdés. Hova teszem a könyveimet? Hova fér be az állatokról szóló ötkilós enciklopédiám? Kosztolányitól a verseket vagy inkább a novellákat vigyem magammal? Fekete Istvántól melyik művet válasszam? Csak álltam ott a szoba közepén, néztem a roskadozó polcomat és azt az egy darab banánosdobozt, amibe bele kéne varázsolnom valahogy az egész gyűjteményemet. Meg kell hagyni, hogy nem túl kellemes érzés. Akkor még nem ismertem az internet adta szabadság egyik legnagyszerűbb találmányát: az ekönyvet.

Először is szögezzük le, hogy az ekönyv az nem egy wordben írt dokumentum PDF változata. Az ekönyvet ePub-ként is nevezhetjük, s az benne az érdekes, hogy alkalmazkodik a telefonokhoz, a tabletünkhöz és a számítógépünkhöz. Tudjuk változtatni a betű méretét, a színét, be tudjuk állítani, hogy melyik irányba szeretnénk lapozni, és a könyvben megjelenő linkekhez is egykattintásos hozzáférésünk van. Az ekönyv (vagy ebook) egy olyan elektronikus dokumentum, amely egyszerű, mégis épp annyira élvezetes, mint egy papírkönyv.

Ráadásul rengeteg előnye is van.

Ha még nem költöztél, akkor most képzeld el, hogy magaddal kell vinned valahova a könyvespolcod tartalmát. Hány könyved van? 10? 100? Esetleg még nagyszüleid kedvenceit is őrzöd valahol? Nem mersz felmenni a padlásra, mert akár azonnal házi könyvtárat nyithatnál? Neked biztosan jól jönne egy e-könyvespolc, amit bármikor letölthetsz a saját felhődből, vagy megnyithatod a telefonodból.

Jó, tegyük fel, hogy te nem költözöl és nem is tervezel mostanában lakást váltani. Akkor a hosszú busz utak alatt, vagy miközben várakozol a metróra, esetleg egy unalmasabbra sikerült órán milyen jó lenne egy semmi helyet nem foglaló könyv. Nem kell nagyobb táskát magaddal vinned, nem kell vállfájdalmaktól szenvedned a nap végére. Emellett a polcodon sem fog porosodni, nem kell izgulnod esetleges helyhiány miatt.

Akkor is neked ajánlom az ekönyvet, ha napközben szereted a saját életedet élni, koptatni az egyetem padját, beadni a gyerekeket a bölcsibe, vezetni, főzni, dolgozni, s csak este marad időd egy kis kalandozáshoz a könyvek világában. Amellett, hogy nem növeli a villanyszámládat, még a békésen szunnyadó párodat sem fogja felébreszteni a mobilod vagy az ekönyvolvasód fénye. Sőt, még éjjeli mód is beállítható, így a szemedben sem tesz kárt.

Ha türelmetlen vagy, akkor is neked ajánlom. Egy ekönyvnek nincs se postaköltsége, s nem kell (jó esetben) három napot várnod a házhoz szállításra sem. Megvétel után máris letöltheted magadnak, s azonnal, igen, azonnal olvashatod. Csak internet kapcsolathoz van szükséged, de azt manapság már a gyorséttermekben is adnak.

S egy utolsó, de nem érdektelen pont: az ekönyv olcsó. Tedd a szívedre a kezed, és mondd, hogy még sosem tettél vissza könyvet a polcra azért, mert túl soknak érezted az árát. Hát az ekönyv sosem fog annyiba kerülni, mint papír testvére, úgyhogy egy árán, akár három-négy darabot is beszerezhetsz műfajtól függetlenül. Ha ezek után is inkább papírkönyvet szeretnél, akkor most figyelj jól, mert el fogok árulni egy titkot.

Felkészültél?

Te is csinálhatsz ekönyvet, és te magad is forgalmazhatod, méghozzá teljesen ingyen!

(Megjegyzem, hogyha papírkönyvbe is tudsz ilyen opcióról, akkor vedd fel velem a kapcsolatot, mert engem biztosan érdekel.) Úgyhogy amennyiben nem csak az olvasók táborát szélesíted, hanem lapul a fiókodban egy verseskötet, egy regény, egy album esetleg nagymamád receptjei, és meg szeretnéd őket osztani a világgal, akkor te szeretni fogod az ekönyvet. Csak egy számítógépre van hozzá szükséged, egy Wordre és internetre. A többi rajtad múlik.e

A cikket írta: Diana Soto

Mese a gyerekek szájíze szerint

Csak hogy meg legyen a sorminta, most egy sudár termetű példányt ragadtam meg. Igazán rövid címmel rendelkezik, be kell látni. jelenlegi áldozatom a Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszancstöpp és más furcsaságok, avagy rebimesék félősöknek és bátraknak. (Mondja ki valaki kérem egy szusszal, hátha nektek sikerül.)

Az íróval való találkozás:

Leginkább egy hasonlattal tudnám leírni. A tisztelt írónő olyan volt, mintha a mesék jóságos tündér keresztanyja libbent volna át fantázia birodalmából egy kedves anyuka képében, persze szárnyak nélkül. (Vagy csak én nem voltam elég szemfüles.) Amint megtudta, hogy szeretném rávezetni az unokahúgaimat az olvasás szépségeire, felcsillant a szeme, és csiribi-csiribá felírt az ajándékpéldányosok közé. Mondtam, hogy jóságos, nem?

A könyv bemutatása:

48 oldalnyi fantázia és kalandozás. Az igazi élvezethez nem feltétlenül kell gyereknek lennünk, elég ha visszaemlékszünk a pár évvel (vagy jó pár évvel) ezelőtti kicsi önmagunkra, és azzal az ártatlan szempárral rójuk a betű-szteppéjét a könyvnek. Van mindenféle móka és élethelyzet, ami egy apró embert foglalkoztathat. Hisz az alkotás is úgy született, hogy egy kreatív anyuka összegyűjtötte miről olvasna a pöttöm porontya. Milyen jól tette!

Vélemény:

Nos, nem igazán tartozom a célközönségbe, de azért én is megmosolyogtam néhány kreatúrát és gyermeki gondolatot. Az igazi pudingpróba az lesz, amikor a nővérem lányai megkapják karácsonyra és anyjuk kezébe nyomva nyaggatják, hogy olvassa el nekik. (Majd tájékoztatom a tisztelt közönséget karácsony után az ítélő bizottság döntéséről.)

Kiknek ajánlom:

Gyerekeknek, gyermek lelkűeknek, szülőknek, (szülő lelkűeknek.) De nem korlátoznék én senkit. Vegye-vigye-olvassa.

Kedvenc részlet:

,,A szárnyas boroszlánnak. Megnézheted magad is, ott van a régi plüssök dobozában. Csak a gumicukrot volt hajlandó megenni, és inkább azt egye, mint Mirit, Lizit vagy Zsirit, nem igaz?"

A cikket írta: Tollam nyomán a tinta blog, Hollótoll 

Szeretnéd, hogy a Te könyvedről is írjunk? Nincs más dolgod, mint felvenni velünk a kapcsolatot az info@imadomakonyveket.hu e-mail címen.

Valencia megyének több szépsége is magával ragad. Szeretem a Földközi-tengerbe lógatni a lábamat, végignézni, ahogy rózsaszín csíkot húz maga után a felfelé törekvő napkorong, szeretem hallgatni a hullámok kiáltását a borús napokon, s még az évenkénti négy esőnapot is szeretem.

Az emberek kedvesek, a kávét gyakran összekeverik az alkohollal, s a latin-amerikai nők úgy dobálják a 20 kilós narancsos dobozokat, mintha papírcetlikkel lennének megtöltve. Amikor sétálok az utcán, általában nem értek semmit, mivel a spanyolon kívül beszélnek oroszul, angolul, franciául, olaszul, románul, bolgárul, törökül, arabul és elszórva magyarul is.

Szeretek leülni egy kőpadra és nézni a rohanó forgatagot, ahogy délelőtt babakocsit tologatva sietnek az elintézni valók utcáján. Rengeteg babakocsi van. Minden sarkon egy síró hátizsáktól zeng a reggeli nyugalomban ébredező város, s délutánra a kiépített parkok is megtelnek élettel. Itt a gyerekeknek nem kell tanulniuk, sokkal fontosabbnak tartják, hogy egymás között játszanak, a kicsik a szülőkkel, a nagyobbak akár egyedül is. Igen, a spanyol egy gyermekszerető nemzet.

Állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több gyerekruha bolt van, mint férfi, s a könyvesboltok felét is a gyermekirodalom foglalja el. S micsoda könyveik vannak! Néha, amikor unalmamban besétálok egy szupermaketbe, s elkalandozok a könyveknek fenntartott osztályon, szeretek belelapozgatni a fiatal korosztálynak készült irományokba. Ott aztán lehet minden félét találni. Szeretem a színes, keményfedeles könyveket, amik Bálna Marciról, Medúza Petiről és egyéb érdekes tengeri állatokról szólnak.

Elsőre meghökkentem, hiszen nekem csak a tyúkudvar jutott, a tengert csak a dokumentumfilmekben láttam (kivéve a Spongyabobot, Kishableányt és a Flippert). Az itteni írók azonban előszeretettel nyúlnak a sós vízhez, ami érthető, tekintve, hogy itt van mellettünk. Az egy és három éves korosztályt megcélzó könyvek különösen a kedvenceim között vannak. Mondhatni, még én is elfogadnék belőlük jópárat. Egyes kiadók úgy próbálják felhívni a gyerkőcök figyelmét egy bizonyos sorozatra, hogy egy plüsst vagy bábot csomagolnak a keményfedeles könyv mellé.

Emellett érdekesnek tartom az úgynevezett 3D-s könyveket is, melyek néhány oldalból állnak, de igazán ötletesek. Minden lapozásra egy, a témába illő szereplő ugrik ki a papírról, s bár jól megráncigáltam őket, egész strapabírónak bizonyultak. Én szívesen odaadnám a gyerekemnek.

Több, mint négy éve koptatom a spanyol betont, úgyhogy a hazai viszonyokról nem tudok friss információkkal szolgálni, de én nem emlékszem, hogy túl sok matricás könyvem lett volna. Persze nekem is volt, de most csak egy jut eszembe, s oda is össze-vissza ragasztgathattam, amihez éppen kedvem szottyant. Itt egészen másképp van, három éves korig majdnem csak albumokat tud venni az ember, de azt bármilyen stílusban. Láttam egyet lányoknak, amiben egy színes oldalon kellett a helyére illeszteni a szöszi kislányt a cicájával, fiúknak pedig az autókat kellett sorba rakniuk. Emellett dzsungelekből és a tengerből is előszeretettel készítenek albumokat teljesen megfizethető áron. Több kisgyereket is kérdeztem, s imádják őket.

A boltok ezzel egyidőben elkezdték kiemelni a színezők fontosságát, melyet egyenesen terápiás célokra használnak.vItt problémát jelent a cukros üdítő és a rengeteg édesség, nem egy gyermek szenved figyelési zavarokban, összpontosításhiányban. Erre találták ki a Disney meséket megelevenítő színezőket, melyekbe belelapozva biztosan állítom, hogy még nekem is gondot jelentenének. A kivitelezésért azonban egy pirospont a spanyoloknak.

Azonban az olvasni tanuló és az olvasni vágyó közönséget sem kell félteni, nekik is bőven akad választék. Előszeretettel használnak egész oldalas, gyönyörűen kidolgozott grafikákat, mellettük nagybetűs szöveggel, ahol is színekkel és a betűméret megváltoztatásával tanítják a nehezebb szavakra a kis olvasót. Általában külön állítják be a lány és a fiú célközönséget, így születnek meg a táncos, csajos könyvek és a focis remekművek. Emellett minden új mesefilm könyv változata is megtalálható a polcokon, ezzel is buzdítva a gyerekeket az olvasásra. Nekem személyes kedvencem a Moby Dick fiataloknak szóló változata, de a Ben Húr is ott lapult mellette. Jó érzés látni, hogy nem ijednek meg a komolyabb irodalomtól sem.

Az olvasás azonban kihalóban van. Hiába a szebbnél szebb könyvek, a terápiás színezők, a szépirodalom remekművei, a modern társadalmunkban már nem jut idő az olvasásra. A televízióban megjelenő meséket 24 órában közvetítik, zöld fejű emberekkel s felismerhetetlen állatokkal. Én szerencsére a Grimm legszebb meséin nőttem fel, a nagy klasszikusokon, a Vukon és a Mézga Gézán. Ebből sajnos hiány van itt és Magyarországon is. Minél modernebb a társadalom, annyival inkább lebutítja a jövő nemzedékét. Ideje lenne feltenni a nagy kérdést: milyen ember fog válni ezekből a gyerekekből?

A cikket írta: Diana Soto 

Luis de Górgora y Argote - A leggyönyörűbb lány

Komor világunkban

a leggyönyörűbb lány

ma özvegy, s menyecske

a tegnap derekán.

Szemei követik őt,

és a háború az irány.

Hallgasd csak a szót meg,

hallgasd meg, anyám:

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Fiatal testemet

neki adtad, anyám.

Mily rövid élvezet,

és mily hosszú hiány.

Annak, ki ma megy el,

fogságára adtál,

viszi kulcsát, amely

nekem a szabadság.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Sírásra fordult szemem

megváltoztatta a mát,

egykor édes pillantás

lett volna a munkám.

Nem is tudná jobban

lefoglalni magát,

mint háborúba csalni

a békém angyalát.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Kérlek, ne állíts le,

és ne hibáztassál,

ne mondd, hogy egy többet

jelenthet másoknál.

Ha tényleg szeretsz engem,

akkor szavaddal ne bánts,

rosszabb lenne a csend,

s az eljövő halál.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Mondd, ki az, ki ne sírna,

drága édesanyám,

még ha olyan is lenne

melle, mint az opál,

s ki ne emelne hangot,

ha látná e hervadást,

legzöldebb éveit,

mint tűnő ifjúság.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Menjetek, éjjelek,

ahogy magukra hagyták

a szemek szememet,

s útját nem vigyázták.

Menjetek, éjjelek,

ne lássátok magányát.

Ne lássa senki, hogy

ágyam fele kihűlt már.

A tengerek partján,

hát most sírni hagyjál.

Luis de Góngora y Argote - La más bella niña

La más bella niña

De nuestro lugar,

Hoy viuda y sola

Y ayer por casar,

Viendo que sus ojos

A la guerra van,

A su madre dice,

Que escucha su mal:

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Pues me disteis, madre,

En tan tierna edad

Tan corto el placer,

Tan largo el pesar,

Y me cautivasteis

De quien hoy se va

Y lleva las llaves

De mi libertad,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

En llorar conviertan

Mis ojos, de hoy más,

El sabroso oficio

Del dulce mirar,

Pues que no se pueden

Mejor ocupar,

Yéndose a la guerra

Quien era mi paz,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

No me pongáis freno

Ni queráis culpar,

Que lo uno es justo,

Lo otro por demás.

Si me queréis bien,

No me hagáis mal;

Harto peor fuera

Morir y callar,

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Dulce madre mía,

¿Quién no llorará,

Aunque tenga el pecho

Como un pedernal,

Y no dará voces

Viendo marchitar

Los más verdes años

De mi mocedad?

Dejadme llorar

Orillas del mar.

Váyanse las noches,

Pues ido se han

Los ojos que hacían

Los míos velar;

Váyanse, y no vean

Tanta soledad,

Después que en mi lecho

Sobra la mitad.

Dejadme llorar

Orillas del mar.